Tiepolo (1696–1770) a velencei settecento legnagyobb festője volt. Már a húszas évek első felében nagy hírnévre tett szert; ekkor kapta első nagyobb megbízásait, úgy egyházi, mint világi megrendeléseket. Eleinte főleg Velencében és környékén, Udinében, Veronában és Bergamóban működött, de hírneve gyorsan elért messze földre, Itálián kívülre is. 1750-ben Würzburgba hívták a hercegérseki palota reprezentatív termeinek kifestésére. 1762-ben III. Károly király meghívására fiaival Madridba költözött, és 1770-ben itt is halt meg. Festészetének legfőbb jellemzője a derűs könnyedség, a világos, ragyogó színpaletta, az ünnepélyes és dekoratív látványvilág, amely a mai nézőt is magával ragadja.
