,,Nélküled nem élhetek. Ha te meghalsz, én is meghalok. Mert én vagyok a Gonosz. Embereket marcangolok és örvendezem, de ha mindet szétmarcangoltam, én is meghalok. Hát ilyen vagyok. Te maradtál utoljára. Téged még tartogatlak egy kicsit. Csak lassanként marcangollak szét. Éljünk még egy kicsit! Miért is ne?! Olyan tágas itt! Olyan világos!"
Az Orfeum mágusa
A Budapesti Operettszínház 100. jubileumi évének díszelőadása − ez a vadonatúj nagyoperett − mágikus időutazásra hívja a becses publikumot.
Az Én és a kisöcsém című operettből általában csak a címadó dalt szokás ismerni. Pedig ez az édes történet tele van szerelemmel, humorral, szerelemmel, komédiába illő tévedésekkel, szerelemmel, utazással, szerelemmel, egy cseppnyi ármánnyal, szerelemmel, atyai aggodalmakkal, szerelemmel, féltékenységgel, szerelemmel, rengeteg dallal, tánccal, ja, és szerelemmel is!
1947-et írunk. A világ éppen ocsúdik a borzalmakból. A csodálatos hangú, törékeny énekesnő megrázó gyermekkoron és szerelmi csalódásain túl már rég úgy hiszi, hogy minden férfi durva, és az időt leghasznosabb mulatással és ivással tölteni.. Ám ekkor megjelenik Marcel Cerdan, a „marokkói bombázó”, és örökre megváltoztatja a kis francia veréb, Edith Piaf életét..