A Scherer Péter által életre hívott Rejtõ adaptációtulajdonképpen egy közös jutalomjáték. A színészeknek azért, mert egyik vicces, néhol improvizált jelenetbõl ugranak át a másik, rejtõi humorral gazdagon fûszerezett jelenetbe. A nevetés, a paródia, a vicc és a karikatúra pedig hálás társ tud lenni a színpadon. A közönség számára pedig jutalomjáték azért, mert a nevetés, a rácsodálkozás, a Jé, tényleg! és a felszabadultság érzése mindig jutalom, jólesõ érzés az ember számára. S noha manapság egyre nehezebben engedjük meg magunknak az önfeledtség és a vidám nevetés luxusát, mégis, a Karinthy Színház és a Nézõmûvészeti Kft. közös elõadás teret és idõt ad nekünk mindehhez. No, meg persze Rejtõ Jenõt, aki a spakli bohózat szerint ma is köztünk, bennünk él. Csak éppen álruhában és álnévvel. De nem P. Howardként.