A Zeneakadémia és a Bartók Konzervatórium hallgatói
„Nagy jövő áll a fiatalember mögött” – mondta állítólag egy alkalommal Heinrich Heine Alfred de Musset-ről, s a megjegyzést a francia költő, a romantika korának jellegzetes, önpusztító alakja érthető módon sosem bocsátotta meg német pályatársának. Pedig a bon mot – azon túlmenően, hogy frappánsan ritmikus, és ennélfogva elkerülhetetlenül töprengésre készteti az embert – voltaképpen rávilágít egy fontos részletre is: nevezetesen arra, hogy a tehetség, amelynek mibenlétét olyan régóta kutatják filozófusok, esztéták, pedagógusok és újabban akár neurológusok is, nemcsak titokzatosságot és kiváltságosságot kölcsönöz annak, aki rendelkezik vele, de egyúttal fegyelmet és beosztást is követel tőle. A Zeneakadémia immár tradicionális nyílt napja éppen annak titkába avatja be az érdeklődőket évről évre, miként lehet a rendkívüli adottságokat a lehető legsokoldalúbban, legpontosabban és legértékesebben érvényre juttatni.
Van a Bajza utca sarkán egy kis palota. A józsefvárosi Nagytemplom utcai bérházban pedig izgatott a készülődés. Pünkösdi Kató színinövendék a Csókos asszony címszerepét játssza. Ünneplik őt meg eljegyzését Dorozsmay Pista zeneszerzővel. A vőlegény azonban átmulatja az éjszakát, zálogba csapja a jegygyűrűket, és megszökik Rica Macával. A botrányos megcsalatás után érkezik Tarpataky báró, a híres mecénás. Katónak pedig dönteni kell: palota és gazdagság, csillogással kecsegtető siker vagy a szegényes bérházban eltöltött élet boldogságra vágyakozva. Zerkovitz Béla egyik legnépszerűbb, örökzöld, operettje csupa humor, szenvedély, szerelem, színház a békebeli Pestről, amikor olyan slágerek csendülnek fel többek között, mint az Asszonykám, adj egy kis kimenőt, az Éjjel az omnibusz tetején, a Gyere, te nímand, a Mi, muzsikus lelkek, valamint a műfaj és a darab emblematikus dala, a Van a Bajza utca sarkán... kezdetű sláger.