„És így e tört világba értem el utamon
Kutatni a szerelem látnoki társait, egy pillanat
A hangjuk a szélben (hová zúdultak vajon?) –
De két iszonyú választásomból semmi sem maradt.”
HART CRANE: A CSONKA TORONY(Eörsi István fordítása)
Ki a beteg? Én vagy a világ? Túl lehet-e ép ésszel élni a pusztító, primitív környezetet? Vagy neked is állattá kell válnod, ha mindenhol állatok vesznek körbe? Blanche egy emelkedett lélek, örök kívülálló, egyszerűen jobb, mint a környezete, vagy egy gyenge alkoholista? Pedofil vagy álmodozó? Bűnös vagy ártatlan? Egyedi eset vagy kortünet?
Blanche DuBois állástalan irodalomtanár nővéréhez, Stellához és annak férjéhez, Stanley Kowalskihoz költözik New Orleans szegénynegyedébe egy fülledt, kicsi lakásba. A szerelmespár gyereket vár. Blanche és Stanley rögtön összetűzésbe kerülnek, mert Blanche kikéri magának a férfi agresszív viselkedését, Stanley pedig cserébe hazugnak tartja a sógornőjét, és nyomozni kezd utána. Blanche megismerkedik Stanley egyik barátjával, Mitch-csel, és romantikus kapcsolat alakul ki köztük. Stanley elmond Mitch-nek mindent, amit Blanche-ról megtudott, de ez olyan terhelő, hogy Mitch inkább lemond a szerelméről.
Tennessee Williams így írt 1947-ben megjelent, Pulitzer-díjat nyert darabja keletkezéséről:
„Sosem tudtam tisztán megragadni a folyamatot, amelynek során egy színdarab ötlete megszületik bennem. A darab egyszerűen alakot ölt, akár egy jelenés, amely egyre világosabbá és kézzelfoghatóvá válik. Eleinte nagyon halvány gondolat, mint például a Vágy villamosa esetében, amelyet az Üvegfigurák után írtam. Egyszerűen felmerült bennem egy látomás egy nőről, aki az ifjúkora vége felé jár. Egy széken ül, egyedül egy ablak előtt, boldogtalan arcát megvilágítja az ablakon beszüremlő holdfény. A nőnek találkája lett volna, de hiába vár a férfira, akivel össze akartak házasodni.
Azt hiszem, a nővéremre gondoltam, aki őrülten szerelmes volt egy fiatalemberbe, aki a cipőkereskedelemben dolgozott, és udvarolt neki. Nagyon jóképű férfi volt, a nővérem fülig beleszeretett. Valahányszor a telefon megszólalt, Rose majdnem elájult, mindig azt hitte, őt hívja a fiú randira. Minden második este találkoztak, aztán a hívások egyszer csak abbamaradtak. Rose akkor kezdett idegileg leépülni. Ebből a látomásból alakult ki később A vágy villamosa. Először Blanche széke a holdfényben volt a címe, ami egy nagyon félresikerült cím – mindenesetre A vágy villamosa ebből a képből, az ablak előtt ülő nő képéből született.”
Szereposztás:
Blanche........................................ Takács Katalin
Stanley.......................................... Rába Roland m.v.
Stella............................................. Bohoczki Sára
Mitch............................................. Ilyés Róbert
Eunice........................................... Koós Boglárka
Steve............................................. Fröhlich Kristóf
Fiatalember................................... Sas Zoltán
Pablo............................................ Juhász Vince
Orvos............................................ Bregyán Péter
Alkotók:
Fordító: Hamvai Kornél
Dramaturg: Németh Nikolett
Díszlettervező: Izsák Lili
Jelmeztervező: Kiss-Végh Emőke
Világítás: Sokorai Attila
Koreográfus: Mezei Bence
A rendező munkatársa: Balla Anett
Ügyelő: Urbanek Attila
Súgó: Haselbach Ivett Gabriella
Rendező: Ördög Tamás
A vágy villamosa című előadás a The University of the South, Sewanee, Tennessee különleges engedélyével, a Casarotto Ramsay & Associates Ltd. és a Hofra Kft. (www.hofra.hu) közvetítésével jött létre.
Fotók: Borovi Dániel
