Szóval Titta nem egyenlő a rendezővel - de ettől még lehetnek közös emlékeik. Ez alkalommal a forgatókönyvírói - Tonino Guerra és Fellini - egy kicsit úgy mesélnek, mint Bohumil Hrabal Pepin bácsija. Még narrátoraik is vannak…
A Fellini-rajongók számára az Amarcord megkerülhetetlen. Esszencia. És kivételesen a laza szerkezetű történetmesélést a rendező keretbe foglalja. Az Amarcord egy év története - nyárpelyhektől nyárpelyhekig, télűző pogány szertartástól esküvőig. Egy kisváros élete élettel-halállal. Néha vidám, néha szomorkás. A karakterek viszont felfoghatatlanul erősek. És már sokadszorra szembesülhetünk azzal, hogy Fellininél a szereplőválogatás kulcskérdés. És kéretik nem pusztán az epikus keblekre és tomporokra gondolni. Állandóan visszatérnek filmjeiben a szélsőséges testi jellemzők: kövérek és soványak, óriások és törpék. Filmjeinek többségében pedig megjelenik a Szépség. Nem feltétlenül konvencionális szépségről van szó még a kor divatja szerint sem. Sokkal inkább a történetben játszó szemlélők, a közösség által elismert szépség mutatkozik meg a vásznon. (Megesik, hogy Fellini egy igazi szépséget is felvonultat, de ez inkább a romlatlanság, a testi funkciók fölött álló szépség megjelenítése.) Érdemes megfigyelni azt is, hogyan alkalmazza a testi hibákat (szemölcsök, szeplők, sebek stb.) a karakterek meghatározásában. Az biztos, hogy Fellini filmjei több rendezőt is megihlettek. Nem nehéz például az Amarcord hatását felfedeznünk Giuseppe Tornatore műveiben.
Olasz nyelven, magyar felirattal.
A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.
házigazda: Réz András
