„Beethoven zenéje megnyitja a zsilipeket a borzongás, a félelem, a rémület, a fájdalom áradata előtt, és felébreszti a végtelen vágyakozást, azt, ami a romantika lényege. Beethoven tisztán romantikus, és éppen ezért valóban zenei komponista; talán ezzel függ össze, hogy a határozatlan vágyakozásnak teret nem adó vokális zenét, amely csak a szavakkal jelölt affektusokat ábrázolja, Beethoven kevesebb sikerrel művelte, s hogy hangszeres zenéje ritkán szól a tömegekhez.” E. T. A. Hoffmnann így ír Beethoven művészetéről híres Beethoven-cikkében.
A sorozat első darabja a Prométheusz teremtményei, Beethoven egyetlen egészestés balettzenéje, mely Salvatore Vigano balettáncos librettójára készült. A szöveg sajnos elveszett, de a teljes partitúra megőrződött. A bécsi Bugtheater-ben mutatták be 1801. március 28-án, és 28 előadást ért meg. A nyitánya önálló koncertdarabként is szerepel azóta. L. Lockwood zenetudós szerint ez a mű könnyebb és derűsebb mint Beethoven többi, koncerttermekbe szánt zenéje. Beethoven később több művében is felhasználta a Prométheusz témáit: a Nyitány fő témáját az I. szimfóniában, a Finálét pedig az Eroica szimfóniájának negyedik tételében és az Eroica variációkban.
A második részben a szerző egyik legismertebb alkotása, az V. szimfónia hangzik fel, melynek nyitó motívumáról maga Beethoven is így nyilatkozott: „Így zörget a sors az ajtón.” Maga a szimfónia az ember kétségbeesett küzdelmét és az emberi akarat végső diadalát mutatja meg.
Beethoven: V. szimfónia
Beethoven: Prométheusz teremtményei - kísérőzene
Vezényel: Hollerung Gábor
