"Körülbelül tíz éve megkereste az írót Sólyom Katalin, és arra kérte, írjon neki olyan történeteket, amelyeket - pódiumról - gyermekeknek elmesélhet. Lázár Ervin megígérte: teljesíti kérését. Boszorkány is lesz a történetben, tündér is – hitegette –, ha a színpad egyik felére lép, sírnia kell, ha a másikra, nevetnie. Ez lett volna a síró-nevető ország. Azt a „jó” magyar szokást rögzítené benne, amely szerint minálunk bizonyos helyzetekben csak siránkoznak az emberek, máskor meg csak nevetnek, bármekkora szomorúság esik meg a világban. A síró-nevető ország mindannyiónk valósága – nyilatkozta e hasábokon az író.
Nem készült el mind a mai napig. Talán az új évezredben?
Hát igen, az új évezredben. Igaz, nem az ő tollából, de az ő tollával ékeskedve.
Szabadjára engedtük meg nem írt mesehősét, tündérül, boszorkányul, sírva és nevetve. Bár sejthettük: Író nélkül csupán kóvályog az üres papíron, és csak vár. néhány ócska röptű száz évet. Várja, hogy végre befejezzék a történetét. És közben mesél. Gyerekek korból épp felnövőknek, meg már felnőtteknek. Hisz, valljuk be, találkozni azzal a Fekete Alakkal, az nem gyerekjáték..."
rendező munkatársa: Kerék Carmen
látványterv: Szabó Attila
zene: Rozs Tamás
rendező: Szabó Attila
Az előadás időtartama: 1 óra 10 perc
