Elődásunk különlegessége, hogy az énekelt szöveg mondanivalóját és az érzelmek kifejezését az énekesek kifinomult kéz- és testmozgása, gesztusai (gesztikája) teszik hangsúlyosabbá, így különösen expresszív színpadi produkciónak lehetünk tanúi. Az első koncert korabeli és felemelő hangulatáról a korhű, díszes öltözetek, a zene és a belga szaktekintély, Sigrid T’Hooft által megalkotott autentikus mozgássorok összhangja gondoskodik.”
Műsor:
Pieter Hellendaal: d-moll concerto, Op. 3, No. 2
G.F.Händel: Tra le fiamme, HWV170
Antonio Vivaldi: d-moll concerto Op. 3, No. 11, RV 565
Antonio Vivaldi: g-moll concerto, RV 156
A.Vivaldi: Cessate, omai cessate, RV684
A kantátákról:
G.F.Händel: Tra le fiamme, HWV170
A Tra le fiamme… (A tűzzel játszol...) kantáta szövegét az ifjú Händel patrónusa, Benedetto Pamphili bíboros írta. Valószínűleg intelemként szánta a zeneszerzőnek, aki akkoriban kezdett kockázatos viszonyt Ferdinando de Medici herceg ágyasával, és talán egyetérthetünk azzal, amit Pamphili sugall: a zseniális ifjú nem arra született, hogy összemérje férfiasságát egy herceggel, hanem arra, hogy lélekemelő remekműveket alkosson.
A.Vivaldi: Cessate, omai cessate, RV684
A Cessate, omai cessate... (Pusztuljatok, most már pusztuljatok...) szövege egyedül a kantáta partitúrájában maradt ránk.
Vivaldi művében egy elhagyott szerető lelkébe nyerünk betekintést: a szerző szenvedélyes muzsikája hitelesen fejezi ki, miként hatalmasodik el rajta a búskomorság, a halálvágy, a bosszúvágy, a gyilkos indulat. A szöveg alkotója mellőzi a moralizálást, a mitikus díszletek közt e „betegség” tárgyilagos pszichológiai leírását adja.
