Jónás az egyetlen próféta a Bibliában, aki szembeszállva az isteni akarattal megpróbált kitérni a küldetése elől. Kiválasztottság-tudatával képtelen azonosulni, sőt inkább menekülni akart: a számára kirótt feladatot nem vállalta. Jáfó (azaz Jaffa) kikötőjében hajóra szállt, hogy mielőbb eljusson Tarsziszba, majd még tovább, hogy minél messzebbre kerüljön majdani prófétasága színhelyétől, Ninivétől. Az Úr azonban nagy vihart támasztott, valóságos tengeri Ninivét, a tengerészek nemsokára rájöttek arra, hogy a viharnak Jónás, a prófétaságát nem vállaló, isten által megátkozott próféta az oka; ezért az isteni akarattal szembeszálló Jónást a tengerbe vetették.
Jónás, a prófétaságát nem vállaló próféta maga is szenvedett a bűntudattól, amely elől nincs menekvés, utóbb mégis képes lett a változásra, mert belátta, hogy az isteni akaratot teljesíteni kell. A Cethal gyomrában szembesült először önmagával: három nap, három éjjel, magányban, sötétségben, segítséget nem remélve végre azonosult a feladattal...
"Éber figyelmem erős lett a hitben:
akárhogy elrejtőzöl, látlak, Isten!
Rejteztem én is elüled, hiába!
Utánam jöttél tenger viharába.
Engedetlen szolgádat meggyötörted,
magányos gőgöm szarvait letörted.
De mennél csúfabb mélybe hull le szolgád,
annál világosabb előtte orcád.
Most már tudom, hogy nincs mód futni tőled,
s ki nem akar szenvedni, kétszer szenved."
(Részlet az előadásból)
Kup bilet
