Bősze Ádám legújabb előadásaiban a zenetörténet bűncselekményeit tárja föl.
„Ez a béke szigete!” – mondják azok, akik beülnek a Zeneakadémia nagytermébe egy koncertre, vagy éppen csak klasszikus zenét hallgatnak. Való igaz, a klasszikus zene és annak históriája nem hangos gyilkosságoktól, komolyabb bűnesetektől. Legalábbis első hallásra. Azonban hamar kiderül: ebben a művészeti ágban is emberek alkottak, olyanok, akik többször kerültek tragikus helyzetbe, mint ahogyan mi azt gondolnánk. Bősze Ádám legújabb előadásaiban a zenetörténet bűncselekményeit tárja föl. Az egyenként 70 perces zenével és képekkel kísért előadásokon a következőkkel találkozhatnak a völgylakók: Zárcsere – a Gesualdo-gyilkosság története | Nemi erőszak – a kasztráltak tündöklése és bukása | Hol áll a fejem? – Haydn koponyájának elrablása
Hol áll a fejem? – Haydn koponyájának elrablása
Amikor Joseph Haydn elhunyt, testét szépen rendesen eltemették. A sírt azonban néhány nappal később valaki felforgatta, és ellopta belőle a zeneszerző fejét. A 19. század elején divattá vált frenológia egyik lelkes követője bízta meg a sírásót ezzel a nemesnek egyáltalán nem mondható feladattal. A frenológusok ugyanis összefüggést kerestek az emberi intelligencia és a koponya felépítése között. Haydn koponyája ideálisnak bizonyult a kutatásra, ezért „vándorolt” közel másfél évszázadon át egyik gyűjtőtől a másikig. A zenetörténet egyik legmorbidabb kalandját mutatja be Bősze Ádám
