MŰSOR:
Ginastera: Estancia – szvit
Honegger: Csellóverseny
Rimsky-Korsakov: Seherezádé
Az est első darabjaként egy Argentínában született zeneszerző, Alberto Ginastera darabját játssza a Budafoki Dohnányi Zenekar. Ginastera a 20. század egyik legjelentősebb dél-amerikai zeneszerzője. Katalán édesapától, olasz édesanyától származott, Buenos Airesben tanult zenét, majd később ő maga is oktatott és nevelt ki ismert zeneszerzőket. Az este elhangzó szvit Ginastera második balettje, melyet 1941-ben írt az American Ballet Caravan megbízásából. A mű címe – Estancia – hatalmas földbirtokot jelent, s maga a mű egy 5 jelenetből álló darabnak készült az argentin vidéki életről. Különböző okok miatt a balett előadás a mű megírása után 11 évvel később, 1952-ben valósult csak meg, de mint zenekari művet 1943-ban bemutatták, miután a szerző kihúzva pár táncot a műből elkészítette a szvit változatot. Így az este elhangzó darab 4 tételből áll, melyben hallunk lendületes, argentin népzenei motívumokkal átszőtt tánctételt, illetve érzelmes, lírai tételt is.
Honegger összesen három versenyművet írt, s ezek közül az egyik az 1929-ben írt Csellóversenye. Ez a mű a szerző életművében az egyik legvidámabb és legszórakoztatóbb darab, ennek ellenére eléggé mellőzött a koncerttermekben. A művet az átláthatóság, egyszerűség jellemzi jazz-es elemekkel kiegészítve, emellett érzékelhető a szerző Beethoven és Bach iránti tisztelete a formai eszközökben, a hagyományos struktúrában és a kontrapunkt alkalmazásával. A csellóversenyek általános problematikája a szólóhangszer és a zenekar egyensúlyának elérése. Honegger zseniálisan oldja meg ezt az egyensúlyt oly módon, hogy a két fél között inkább párbeszéd zajlik, nem vita, s nem birkózik meg nagyobb filozófiai kérdésekkel, ahogy a szerző más műveiben teszi. Mai hangversenyünkön a szólót a fiatal spanyol csellista, Luis Aracama Alonso játssza, aki a madridi Zsófia királyné Zeneakadémia neveltje, tudását rendszeresen fejleszti nagyszerű művészek – Gulyás Márta, Gautier Capuçon, Enrico Dindo – mesterkurzusain, de a magyar közönség a Müpa idei szimfonikus felfedezések sorozatában találkozhatott vele.
Az este utolsó darabja Rimszkij-Korszakov Seherezádé című népszerű műve. A szerző 1888-ban írta és mutatta be ezt a művét, melyet szimfonikus szvitnek titulált. A mű megihletője a közismert arab mesegyűjtemény, melyben Seherezádé estéről estére mindig egy újabb történettel tartja fenn a szultán figyelmét, s hódítja meg szívét. Rimszkij-Korszakov művének mind a négy tétele egy-egy történetre épül: az első Szindbádról, a tengeri hajósról szól, a második Kalander herceg tréfáiról, a harmadik az ifjú herceg és hercegnő szerelméről, a negyedik pedig egy bagdadi ünnepség forgatagáról, illetve a viharos tengeren zátonyra futott hajóról.
Kup bilet
