MŰSOR
Reznicek: Donna Diana – nyitány
Dobszay-Meskó Ilona: Troncertino
Brahms: IV. szimfónia
Az est kezdő darabja az osztrák zeneszerző, Emil von Reznicek Donna Diana című operájának nyitánya.
Reznicek nem egészen osztrákos csengésű neve a cseh és román ősöknek köszönhető, de ő maga már Bécsben született 1860-ban, itt és később Lipcsében tanult zenét. Sok művet hagyott hátra, többek között szimfóniákat, zongoraműveket, kórusműveket, de igazán a Donna Diana operával vált ismertté. A művet 1894-ben írta, ez volt 14 operája közül a negyedik. A libretto egy 17. századi spanyol vígjáték adaptációja, melynek főhőse Donna Diana. A történetben a fiatal hölgyet számtalan kérő ostromolja, többek között Don Cesar is, akit azonban a lány minden egyes alkalommal visszautasít. A férfi azonban nem adja fel, s a történet végére Donna Diana belátja tévedését, és elfogadja Don Cesart. A bemutató nagy siker volt, s egyben kiugrási lehetőség az ismertlenségből Reznicek számára, de az idő múlásával a darab mégis kikerült a gyakran játszott operák repertoárjából. A nyitány viszont gyakran elhangzik a koncerttermekben, nem véletlenül, hiszen igazi bécsi zenét hallunk némi spanyolos árnyalattal, népszerűségét friss és vidám hangulatának köszönheti.
Az est másodikként elhangzó műve a fiatal magyar zeneszerző, Dobszay-Meskó Ilona műve. Dobszay-Meskó Ilona a zenei életben nemcsak zenszerzőként, hanem karmesterként is ismert. Több versenyen ért el zeneszerzőként és előadóként díjat. Emellett oktat is, illetve művészeti vezetője és karmestere az általa 2003-ban alapított Ventoscala Sinfonietta zenekarnak. Idén zeneszerzői és zenei rendezői tevékenységéért Erkel Ferenc-díjban részesült. A Dohnányi Zenekar életében ez nem az első alkalom lesz, hogy Dobszay-Meskó Ilona művét játssza, hiszen tavaly már elhangzott Fuvolaversenye. A mai estén 2019-ben komponált trombitaversenyét hallhatjuk Nagy Antal, zenekarunk trombitásának előadásában.
Brahms összesen négy szimfóniát írt, a mai estén az utolsó szimfóniáját adja elő a Dohnányi Zenekar. A mű 1885-re készült el, s ez az egyetlen moll-ban írt szimfóniája Brahmsnak, egyúttal a legsötétebb tónusú is. A szimfóniát először egy kétzongorás változatban adta elő a szerző egy szűkebb baráti és rajongói körnek, s a fogadtatása nem sok jóval kecsegtette. Rengeteg kritikát kapott, de ez nem tántorította el attól, hogy a mű zenekari változatát bemutassa, melyen saját maga vezényelt. A bemutató átütő siker volt. A szimfónia négy tételes, az első Allegro non troppo két fő dallamra épül, egy lírai nyitótémára és egy ritmikus második témára, a második tétel Andante moderato szintén melodikus és ritmikus anyagokat állít ellentétbe egymással, a harmadik Allegro giocoso tulajdonképpen egy scherzo jellegű tétel, s végül az utolsó passacaglia vagy chaconne formában íródott tétel Allegro energico e passionato látványosan zárja a darabot.
Jegyvásárlás
