"Ha a világ rigó lenne,
kötényemben ő fütyülne,
éjjel-nappal szépen szólna,
ha a világ rigó volna."
(Weöres Sándor)
Egyszer volt, hol nem volt, a Rekettyés-árkon is túl volt, de még a Kopaszdombon is túl, ahol a kurtafarkú malac túr, volt egyszer egy ágról szakadt szegény ember, úgy hívták: Csalóka Péter. Ezt a becsületes nevet azért kapta, mert nagyon csalafinta volt őkelme. Ámbár csak azokat csapta be, akik rászolgáltak erre, például… no, de minek is mesélem, úgyis meglátjátok.
Zenészek:
BOTTYÁN BLANKA
OLAJOS GÁBOR
HOLIK ZSOLT
KAZÁR PÁL
Dramaturg: SZOKOLAI BRIGITTA
Látványtervező: VARJAS ZSÓFI
Zenei vezető: KAZÁR PÁL
A rendező munkatársai: LAFOREST CSABA és RAJKÓ BALÁZS
Az Én és a kisöcsém című operettből általában csak a címadó dalt szokás ismerni. Pedig ez az édes történet tele van szerelemmel, humorral, szerelemmel, komédiába illő tévedésekkel, szerelemmel, utazással, szerelemmel, egy cseppnyi ármánnyal, szerelemmel, atyai aggodalmakkal, szerelemmel, féltékenységgel, szerelemmel, rengeteg dallal, tánccal, ja, és szerelemmel is!