Ebben a városban mindenki alszik. Nők és férfiak kóvályognak félig nyitott szemmel, szebbről, jobbról álmodnak, valamiről, ami kiszakít a hétköznapokból, ami más, ami kigyújtja a szemekben a lángot – ami felébreszt. Csongor sehogy sem találja, mi lehetne az. Tünde viszont tudja. Eldöntötte.
Így indul egymás felé Csongor és Tünde az éjszakában. Mennek a fény után, a fények után, csakúgy, mint körülöttük mindenki; legyen szó egy megkeseredett öregasszonyról, helyét a nagyvárosban nem találó fiatalról, az éjszakát kocsmáról kocsmára járó emberről. Fiatalság, szerelem, barátság után vágyakoznak – mert már maga a vágy is képes arra, hogy elviselhetőbbé tegye az elviselhetetlent: a magányt. Mert felráz, célt ad, és így hitet a célban.
Ha Csongor, Tünde, a bajtársaik és az éjszaka véglényei célt érnek, élhetnek boldogan. A magány megszűnik. Legyőzték. Megkapták, amire vágytak. A kérdés csak az, hogy meddig? És erre vágytak egyáltalán? De mi az az új fény ott a távolban? Éjfél van. Az éj rideg és szomorú. Menjünk gyorsan, álmodjuk vissza az álmaink. Amíg még nem kel a nap.
Szereplők:
András Gedeon
Ágh Barbara
Kiliti Krisztián
Kozma Gábor Viktor
Mesés Gáspár m.v.
Szekeres Blanka
Zádor Fanni
Zsenák Lilla m.v.
Jelmeztervező: Pelsőczy Luca, Huszár Kató
Dramaturg: Bódi Zsófia
Rendezőasszisztens: Balla Anett
Rendező: Bélai Marcel
