Billie Eilish: bad guy
Billie Eilish első albumának emblematikus dalában, a „bad guy”-ban benne van minden, ami az Eilish-univerzumot annyira vonzóvá teszi. Minimális zenei eszköztár, mély basszusok, különös effektek, nagy dinamikai kontrasztok és jó adag zenei irónia. Nem véletlen, hogy éppen ez a dal kapta 2020-ban a legjobb popszámnak járó Grammy-díjat. Nemcsak a szövege izgalmas (miért jó rossznak lenni, és miért karakteresebbek az amerikai filmekben a főgonoszok, mint a főhősök?), hanem a zenéje és a hangzásvilága is. Pedig a dal három közhelyes akkordot használ, az énekszólamból szinte teljesen hiányzik a dallam, a refrénben pedig nincs ének. Az elemzés során arra is fény derül, hogy van-e Billie Eilish elbűvölő, „motyogó” éneklésének zenei előképe, és hogy az 1970-es évek ausztrál közlekedésmérnökeinek mi a köze a „bad guy” tempójához.
A műhelyvezető a Dalszerelőműhely negyedik évadában is Fazekas Gergely zenetörténész, a Zeneakadémia tanára.
A Dalszerelőműhely 2021 őszén kezdte működését az ISON-ban. Eddig Billie Eilish, Janelle Monáe, Eminem, Adele, Shawn Mendes, Harry Styles, Dua Lipa, a Carson Coma, Krúbi, Taylor Swift, Måneskin, SZA, Olivia Rodrigo, Ariana Grande és Pogány Induló egy-egy dalát vizsgáltuk. A cél az, hogy megértsük, mi történik a zene „belsejében”: mit csinál egy-egy dalban a kardántengely, a karburátor és a gyújtógyertya, vagyis olyan kérdésekre keressük a választ, hogy miként kapcsolódik egymáshoz szöveg és zene, mitől lesz izgalmas (vagy éppen kevésbé izgalmas) egy dallam, hogyan áll össze a hangzás és a harmóniavilág. A foglalkozásokon való részvételnek nem feltétele a zenei előképzettség, két nyitott fülön kívül más segédeszközre nem lesz szükség.
