Időközben találkoznak egyre több gyerekkel. Valahonnan előbukkannak, kimásznak, megmenekülnek, világgá szaladnak. Menekülnek az öldöklés elől, egy kegyetlen világból, ami csaknem felnőtté változtatta őket. Félnek, de gyűlölnek is, szeretetre vágynak és nem bíznak senkiben - még önmagukban sem. Az eleinte nehézkes elfogadást követően rájönnek, hogy csak együtt vészelhetik át ezt az időszakot. Lopnak, fosztogatnak, halott lábáról húzzák le a cipőt, vádolnak és vádoltatnak. Kis híján ölnek is... Egy háború. Talán a vége. Bolyong a sok gyerek az utakon, nem tehetnek mást. Élni akarnak, enni akarnak. Mennek az úton - és közösséggé válnak. Közben a hadsereg és a statáriális bíróság hajszolni kezdi az árvává vált gyerekeket, akiket csavargónak nevez.
A "domb" tetején találnak egy elhagyatottnak tűnő birtokot. Ott Simon Péter, egykori karmester és zeneszerző lakik. Felnőtt. Ellenség. Könyörgöm, akasszuk fel" - visítja egy kis csibész. A zene és a személyiség varázsa és jósága azonban minden korlátot ledönt, bizalmatlanságból végül bizalom lesz a gyerekek és a ház ura között. Megtanítja őket a zene fontosságára és szeretetére. Azonban a hadsereg és egyben a statárium megtalálja őket, de a gyerekek felveszik a kesztyűt. Amikor az ellenük hergelt falusiak megtámadják a kastélyt, együtt védik meg a várat, és közösen harcolnak a fogságba esett kölykök kiszabadításáért. Sikeres, de mégis tragikus véget ér a harc. Ám Simon Péter egy utolsó ajándékot ad a gyerekeknek, amivel egyben életüket is megmenti. Számkivetettek találnak egymásra, küzdenek a túlélésért, a fennmaradásért, a felnőtté válás esélyéért. Küzdelmük a nézőből a mélyen élő, örök humánumot hívja elő.
A Gödöllői Fiatal Művészek Egyesületének előadásában.
Az előadás 26 gödöllői és kistérségi gyermek közreműködésével jön létre.
