2026. augusztus 3. (hétfő) 20.00 óra, Várszínpad
Egy életem: Csuja Imre
Az Egy Életem Produkció előadása
Szereplő: Csuja Imre
Fény: Ács István
Produkciós-menedzser: Boros Panna
Rendező-producer: Lévai Balázs
A Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló Művész Csuja Imrét senkinek nem kell bemutatni. Mindenki ismeri a legendás filmekből, tévésorozatokból: ő volt Csoki az Üvegtigrisből, Bala a Valami Amerikából vagy a polgármester úr a Mi kis falunkból. Az orgánumát meg talán még többen ismerik, hiszen többek között ő kölcsönözte a hangját a legendás spanyol nyomozó Torrentének, a Rém rendes család fejének, Al Bundynak, Wesley Snipesnak vagy éppen Andy Garciának.
Csuja Hajdúnánáson született egy parasztcsaládban, a felmenői többsége férfi és női szabó volt. Rá is ez a pálya várt volna, ha a nagymamája nem oltja belé a versek iránti szeretetet. Már fiatalon sokat szerepelt szavalóversenyeken, aminek köszönhetően elsőre felvették a Színművészeti Főiskolára.
Küzdelmesen indult a színészi pályája. Pécsen, Debrecenben és Egerben játszott, mielőtt a fővárosba került egy ifjúsági színházba. Ezekben az években kellett egy kis mellékes a sovány színész fizetés mellé: ekkoriban sírkövesként és költöztetőként is dolgozott. De aztán berobbant a magyar szinkron világába, egyre többet foglalkoztatták, egyre jobban megismerték. Egy szinkronos munkának köszönhetően hívták meg a Katonába a felejthetetlen Portugál előadásba, amiben több mint 400-szor játszotta a kocsmáros szerepét. Hosszú évek óta az Örkény Színház társulatát erősíti, legendás alakítások fűződnek a nevéhez.
Csuja Imre ezen az estén az életéről mesél.
Pont úgy, ahogy megismertük őt: szerényen, viccesen, szívmelengetően. Mesél arról, hogy rendezte őt gyerekkorában az édesanyja, milyenek voltak az első évei a pályán, hogy játszott egy nap négy előadásban, miket tanult a szakma nagy öregjeiről vagy hogy ismerte meg a feleségét több mint 40 évvel ezelőtt. És természetesen szóba kerülnek a legendás filmek is, az Üvegtigris és a Valami Amerika, amikről sok apró műhelytitkot tudhatunk meg.
