Valamikor a XVIII. században született egy darab, ami szellemes és kegyetlen komédia kereteibe ágyazva sötét és illúzók nélküli képet festett korának valóságáról, a világban uralkodó negatív törvényszerűségekről, a kialakult struktúrák kétségbeejtő megbonthatatlanságáról - miközben a sorok között ott bújkál a kétségbeesett remény, hogy mindez talán mégsincs mindig így... Valamikor a XVIII. század folyamán született egy darab, amely nagyon sok huszadik századi interpretáció szerint egy nem különösebben szerencsés, állandó szerepvállalási gondokkal küzdő réteg, az értelmiség helyzetét boncolgatja és világítja meg sötét humorral és dermesztően éles fénnyel. Christopher Hampton, kortárs angol drámaíró a maga darabjában szintén a világ megbonthatatlannak látszó struktúráit vizsgálgatja, az értelmiség helyzetének sajátos problémáira, ellentmondásaira próbál választ keresni, s mintegy tiszteletadásként a láthatóan szeretett és becsült francia elődnek, megteremteni a Mizantróp e századi változatát. Philip, az idealista görcsösen meg-megújuló, szorongásból és reménykedésből táplálkozó, következetes "ember-szeretete" éppolyan idegen, értelmezhetetlen és nevetséges a környezete számára, mint a Mizantróp tökéletesség-mániája, keserű kirohanásai. Ráadásul Hampton a jelen értelmiségének számára mégcsak mozgásteret sem lát igazán , a hatalmas indulatok megszelidülnek, a kegyetlen életjátékokat kellemes környezetben, kicsi és intim terekben játszatja el. Az angol irodalomra annyira jellemző társalgási vígjáték formájában, sziporkázóan szellemes szópárbajok kereszttüzében, elegáns, finom, helyenként abszurd humorral mutatja meg "korunk hőse" Philip szeretetreméltó és torokszorító csetlését-botlását egy, az eszményektől olyannyira távol eső világban.
Rendező: Valló Péter
Jelmeztervező: Dőry Virág
Játéktér: Valló Péter
Dramaturg: Sediánszky Nóra
Fordító: Sediánszky Nóra
Asszisztens: Harsányi Zsolt
