Emlékezet-koncert ‒ In memoriam Kocsis Zoltán
Bérleten kívüli hangverseny
Ludwig van Beethoven Egmont-nyitány, op. 84
Liszt Ferenc Haláltánc
Liszt Ferenc Ave Maria (Róma harangjai)
Liszt Ferenc – Kocsis Zoltán Ave Maria
Ludwig van Beethoven VII. (A-dúr) szimfónia, op. 92
Közreműködnek:
Balog József zongora
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Cser Ádám (nyitómű) karmester
Kovács János karmester
2016. november 6-án hunyt el hatvannégy évesen Kocsis Zoltán, aki zongoraművészként, zeneszerzőként, pedagógusként és karmesterként egyaránt beírta nevét a magyar zenetörténet könyvének legfényesebb lapjaira. Hosszú és dicsőséges zongoraművészi karrier után 1997-ben átvette az Állami Hangversenyzenekar vezetését, amely irányításával – Nemzeti Filharmonikus Zenekarként – nagy utat tett meg: néhány év alatt világklasszis együttessé fejlődött. Hangversenyünk minden száma a nagy művész tevékenységének egy-egy fejezetére utal.
Elsőként Cser Ádám vezényli az Egmont-nyitányt: a mű forradalmi hangja illik Kocsis emlékéhez – a fiatal pianistát vérbeli zenei lázadóként ismerte meg a hetvenes évek közönsége. Kocsis Zoltán elhivatott Liszt-előadó volt, és sokoldalúsága, a magyar zeneéletben játszott „mindenesi” szerepe is sokban emlékeztet a nagy 19. századi zeneszerző–zongoraművész–karmester–pedagógus alakjára. Ezért ezen az estén Liszt művei állnak a középpontban. Elsőként rendhagyó zongoraversenye, a Haláltánc szólal meg a kiváló Balog József szólójával – a zongoraművész maga is fellépett Kocsis Zoltán vezényletével.
Szép rím, hogy ezután előbb meghallgathatjuk Liszt Ave Mariáját, majd ugyanez a mű Kocsis átiratában csendül fel, arra emlékeztetve, hogy a zeneszerző Kocsis nagy elődjeit – Bartókot, Kodályt, Debussyt, Rachmaninovot – szolgálta átirataival.
A koncert Beethoven VII. szimfóniájával zárul. Bartha Dénes írja a műről: “E szimfónia a felfokozott, szenvedélyes ünnepélyességnek, a szinte árnyékmentesen fénylő ragyogásnak minden addigit felülmúlóan merész zenébe öntése. Tematikája szenvedélyesebb, sodróbb lendületű, hangszerelése fényesebb, színesebb, harsogóbb minden addigi zenekari művénél!”
