A Minden, ami fénynek tűnik lírai gyengédséggel mesél női sorsokról az örök nyüzsgő és színes Indiában. A harmincas éveiben járó Prabha nővérként dolgozik Mumbaiban. Bár évek óta nem beszélt a Németországban dolgozó férjével, a kételyek gúzsba kötik, és nem engedik továbblépni. Lakótársa a nála fiatalabb Anu, aki hiába próbálja szerelmével megélni a szabadságot, hitbéli különbségeik megnehezítik kapcsolatuk kiteljesedését. A nagyvárost és a mindennapi élet forgatagát hátrahagyva, harmadik nőtársukkal, az özvegy Parvaty-val elutaznak egy szigetre, hogy szembenézzenek legnagyobb félelmeikkel: a gyásszal, elengedéssel és az elfogadással.
Payal Kapadia rendezőnő csodálatos alkotása, a Minden, ami fénynek tűnik harminc éve azelső indiai film, amely a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában debütált, ahol ráadásul elnyerte a fesztivál Nagydíját.
Díjak: Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 2024: Nagydíj
Macskabál van az elhagyott színház ódon színpadán. Minden évben egyszer megrendezik a bált, és erre összegyűlnek a környék - nagyon is emberi tulajdonságokkal felruházott - macskái. Eltáncolják és eldalolják életüket.
Sokszor az élet elénk tárja a megoldást, ott van, csak nyúlnunk kell érte. De tekintetünk mást, másokat keres, elmegyünk, elcsábulunk, és hiába minden, mire felébredünk a rohanásból, már késő, a lehetőség elillan.