Lukács András / Philip Glass
ÖRVÉNY
A Magyar Nemzeti Balett egykori szólistája, Lukács András 2005-ben, a repetitív zene egyik legnagyobb alakja, Philip Glass zenéjére készített pas de deux-je, az Örvény az egyik legnehezebb kettőse lett. A folyékony mozgás, a szólisták közti végtelen harmónia és a koreográfus egyedi stílusa igencsak fárasztóvá és bonyolulttá teszi a jelenetet. Lukács a Magyar Nemzeti Balett felkérésére 2010-ben kilenc párosra bővített változatot készített. A klasszikus technikákon alapuló elemeket és a modern eszközöket ízlésesen és izgalmasan vegyítő Lukács elsősorban cselekmény nélküli koreográfiákat készít, ugyanakkor munkái nagyon is kifejezőek. Jelen munkájában a zene mellett a spirális mozdulatok is kiválóan illusztrálják a víz örvénylését; a vízét, melybe Az órák című filmben az öngyilkos Virginia Woolf Philip Glass zenéjére belesétál.
William Forsythe / Franz Schubert
A TÖKÉLETESSÉG SZÉDÍTŐ EREJE – The Vertiginous Thrill of Exactitude
William Forsythe amerikai balettművész és koreográfus a Stuttgarti Balettnél kezdett önálló műveket alkotni. 1984-ben nevezték ki a Frankfurti Balett élére, ahol 2004-ig meghatározó vezetője volt az együttesnek. Legnagyobb példaképének Balanchine-t tekintette. Művészetére jellemző, hogy a klasszikus technikából indul ki, de akár a szélsőségekig képes továbbvinni azt. Ennek példája A tökéletesség szédítő ereje – The Vertiginous Thrill of Exactitude című 11 perces darab is, amely három női és két férfi táncosra készült: szólók, pas de deux-k, pas de trois-k és együttesek váltakoznak cselekmény nélkül Schubert 9. (Nagy) C-dúr szimfóniájának virtuóz és fennkölt utolsó tételére. A klasszikus technika előtti főhajtás ez a mű, amely ma már az egyik legnagyobb kihívásokat támasztó rövid balettnek számít. A Középre, kissé megemelve (In the Middle, Somewhat Elevated) után ez volt a második Forsythe-darab, amelyet a Magyar Nemzeti Balett repertoárra tűzött.
Koreográfus: William Forsythe
Zeneszerző: Franz Schubert
Díszlet- és világítástervező: William Forsythe
Jelmeztervező: Stephen Galloway
Műszaki felügyelő: Sebastian Rietz
Betanító balettmesterek
Noah Gelber
Amy Raymond
Agnès Noltenius
Próbavezető balettmester : Balaban Cristina
Lányok
Földi Lea
Kosyreva Diana
Skrypchenko Olha
Fiúk
Morimoto Ryosuke
Guerra Yago
Hans van Manen / Astor Piazzolla
5 TANGÓ
Hans van Manen azon kevés koreográfus közé tartozik, akinek a klasszikus balett és modern tánc, illetve más mozgástechnikák ötvözésével sikerült széles körben népszerűvé tennie a modern balettet. Ő az egyik úttörője azoknak a táncművészeknek, akik segítségével, főleg a '60-as években, sikeresen létrejött az a mára már teljesen elfogadott forma, melyben az akadémikus és egyéb tánctechnikák szintézise jelenik meg. Az 5 tangó Astor Piazzolla zenéjére készült. A műből, amely igazi közönségkedvenc, árad a tüzes energia. Tangó egy kis extrával. A koreográfia kerüli a megszokott, sztereotipikus mozdulatokat: a hat párra komponált elegáns táncműben a klasszikus balett hűvös formalitása olvad össze a modern táncnyelv elemeivel, miközben a darab mélyen gyökerezik a tangó és Piazzolla szenvedélyességében és drámaiságában.
Koreográfus: Hans van Manen
Zeneszerző: Astor Piazzolla
Világítástervező: Jan Hofstra
Díszlet- és jelmeztervező: Jean-Paul Vroom
Betanító balettmester: Rachel Beaujean
Próbavezető balettmester: Szakács Attila
Szóló lány
Felméry Lili
Beck Maria
Szóló fiú
Leblanc Gergely
Balázsi Gergő Ármin
Sol León & Paul Lightfoot / P. Prado – A. Dominguez – E. Lecuona – R. Barretto – Trio Los Pancho
SAD CASE
„Utólag vesszük csak észre, hogy az energia minden. Amikor a Sad Case-en dolgoztunk 1998-ban, Sol terhessége már előrehaladott állapotban volt, az érzelmek és a hormonok az egekben jártak. A nevetés, az őrület és az előttünk álló ismeretlen adta izgalom növelte hormonszint maga volt e mű köldökzsinórja” – emlékszik vissza a balett keletkezésére az angol Paul Lightfoot, aki partnerével, a spanyol származású Sol Leónnal egyszerre jegyzi az előadás koreográfiáját, díszlet- és jelmeztervét. 2020-ig León művészeti tanácsadója, Lightfoot pedig művészeti vezetője volt a Holland Táncszínháznak (NDT), és közösen mintegy hatvan alkotást hoztak itt létre, köztük a Sad Case-t, melyre kétségkívül munkásságuk egyik főpilléreként tekinthetünk. A darabban a mexikói mambó zenére látható meglepő mozdulatok tükrözik a szatirikus és a komoly közötti feszültség folyamatos keresését. Az OPERA régi álma és terve vált valóra azzal, hogy a magyar közönség számára is láthatóvá tette ezt az ellenállhatatlan, modern táncdarabot.
Kup bilet
