• Program


    Aktuális előadások



    Az előadásban megidézett kor egybeesik A hattyúk tava ősbemutatójának idejével (1877). Ugyanakkor a XIX. század második fele az elburjánzó elmegyógyintézetek, állati lelkek által 'megszállt' betegek, a mentális kórképek kínzásokkal és egyéb furcsa módszerekkel történő kezelésének időszaka is.

    Egy ilyen műintézményben vergődik számos sorstársa mellett a skizofrén Odette – aki képzelgéseiben hattyúkirálynő; bálban, palotában jár, ki-be sétál múltja, jelene, sosemlesz jövője között, hiszen a fantázia szárnyalásának nem szabhat gátat a kórterem magánya vagy a kényszerzubbony. Utóbbi hosszú, madzagban végződő ujjai, mint megcsonkított hattyúszárnyak, az átváltozás pillanatát rögzítik. Már nem ember, még nem hattyú. Már nem egészséges, még nem élőhalott.

    Körötte kettős kötődésű alakok: egyrészt leképezik az alapmű karaktereit, másrészt az intézet lakói vagy alkalmazottai. A Herceg anyja – gyógyító apáca. Alexander – medikustárs. Siegfried – a láncok és erőszak, a fizikai bántalmazás helyett a kedvességre és türelemre hangsúlyt fektető fiatal orvos. Professzor Rothbart, aki maréknyi gyógyszerrel, ágyhoz kötözéssel, hidegvizes-fejmosással űzi a Gonoszt. Ekkor hirtelen felbukkan a szabad külvilágból egy fekete ruhás lány, a nagy rivális, Odile, és Odette mesevilágból szőtt álmaiba is befészkeli magát. E látomásokban fekete hattyúként szegődik nyomába, és el akarja szakítani álmai hercegétől, a fiatal orvostól. Így mosódik valóság és képzelet egyetlen rémálommá össze. Rothbart minden kétségbeesett kísérlete dacára a szépséges, sorsa ellen hiába lázadó lányt nem lehet ép eszénél tartani; számára testi rabságának valósága helyett a hallucinációk szabadsága lesz a végső otthon: a hattyúk tava.

    Csajkovszkij életére is rányomta bélyegét a félelemmel teli titkolózás, számtalanszor küzdött depresszióval, még a halált is megkísértve. Öngyógyításul, terápiás céllal írta ki magából az éteri Fehér és a szenvedélyes Fekete Hattyút, érzékeny, neurotikus lelke kivetüléseit.  De, míg a klasszikus balettműben a hattyúlét a rabság metaforája – előadásunkban a szabadságé, megváltódásé.

    „a jó győzelme a rossz, a fényé a sötétség fölött"

    Odette - Miriam Munno / Diletta Savini
    Odilia - Diletta Ranuzzi / Letizia Melchiorre
    Siegfried - Francesco Totaro / Vincze Lotár
    Rothbart - Czár Gergely / Füzesi Csongor
    Nővér - Bocsi Petra / Nyeste Adrienn
    Alexander - Kiss Róbert
    Segédek - Füzesi Csongor / Czár Gergely, Vincze Lotár / Francesco Totaro
    Lányok, hattyúk - Nier Janka, Giordana Marzocchi, Desireé Bazzani, Diletta, Chiara Gionti,
    Diletta Savini/Miriam Munno, Letizia Melchiorre/Diletta Ranuzzi, Nyeste Adrienn/Bocsi Petra

    Zene: Pjotr Iljics Csajkovszkij
    Fény: Szabó Dániel
    Jelmez: Bianca Imelda Jeremias
    Díszlet koncepció: Juronics Tamás
    Díszlet terv, szcenika: Tóth Kázmér
    Animáció: Madarász János, Madarász Gergő
    Díszlet kivitelezés: Scabello
    Dramaturg: Szokolai Brigitta
    Koreográfia: Juronics Tamás, Czár Gergely és a Társulat
    Rendező: Juronics Tamás

    Ajánló


    Richardnak valami hiányzik a munkahelyére való mindennapi ingázáson és a családi életen túl. Mígnem egy szép napon, hazafelé tartva a…

    „Nem fiatalok. Nem szépek. Nem hibátlanok. De ma este színpadra lépnek, és le sem engedjük őket, míg nem marad –…

    Tizenkét embernek kell döntenie egy ember sorsáról: bűnös vagy nem bűnös. De hogyan hozhat egyhangú döntést, hogyan találhatja meg a…

    Figyelem! A vásárlási időkorlát hamarosan lejár!
    becsült lejárati idő:
    00:00

    tétel a kosárban

    összesen:


    Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!





    © Minden jog fenntartva - MusicalInfo.hu 2006-2016