Fellélegzés #19 – Sosztakovics, Schubert, Bach
Műsor
Sosztakovics: 5 darab két hegedűre és zongorára
Kállai Ernő, Zalai Antal (hegedű); Fülei Balázs (zongora)
Schubert: Im Frühling (D. 882); Die Junge Nonne (D. 828); Die Forelle (D. 550); Der
Wanderer (D. 489); Blondel Zu Marien (D. 626)
Kolonits Klára (szoprán); Borbély László (zongora)
Felolvasás
Rudolf Péter (színművész)
Bach–Kurtág: Hét korál
Kurtág: Harangok; Kéz a kézben; Dühös korál; Hommage à Halmágyi Mihály
Csalog Gábor, Kemenes András (zongora)
Sosztakovics öt darabja két hegedűre és zongorára különös helyet foglal el az életműben. A Kállai Ernő és Zalai Antal előadásában megszólaló sorozat nem a megszokott, tépelődő Sosztakovicsot állítja elénk: ez a zene mintha arra szolgáltatna
bizonyítékot, hogy Sosztakovics is képes volt mosolyogni. Az öt tételt a zeneszerző egyik barátja állította össze – Sosztakovics jóváhagyásával – különböző film- és balettzenékből. Kolonits Klára és Borbély László Schubert hatszáz dalából válogatott össze egy sorozatot. A dalok, amelyek Schubert korabeli hírnevéért kezeskedtek, s amelyeket az akkori bécsi közönség slágerként fogyasztott, az emberi lélek legmélyebb és legmagasabb régióit járják be, s arra szolgáltatnak bizonyítékot, hogy a közérthető dallamosság, és a szellemi mélység nem egymást kizáró fogalmak.
Közérthető dallamokat használnak azok a gyülekezeti énekek is, amelyek Bach kezében a nyugati kultúrtörténet legmagasabb-rendű műalkotásaivá váltak. Ezek közül a korálfeldolgozások közül írt át négykezesre hetet Kurtág György, napjaink legjelentősebb zeneszerzőinek egyike. Ezek az analitikus átiratok, amelyek úgy világítják át e régi zenéket, mint valamiféle szellemi röntgengép, Kurtág néhány négykezes tétele mellett fognak megszólalni Kemenes András és Csalog Gábor
duójában.
