Fellélegzés #8 – Bach, Brahms
Műsor
Bach: E-dúr hegedű–csembaló szonáta (BWV 1016)
Ábrahám Márta (hegedű); Dobozy Borbála (csembaló)
Babits Mihály: Esti kérdés
Bálint András (színművész)
Brahms: G-dúr vonósszextett, op. 36
Kelemen Barnabás, Kokas Katalin (hegedű); Maxim Rysanov, Szűcs Máté (brácsa); Fenyő László, Kokas Dóra (cselló)
A két B-betűs szerző, Bach és Brahms különösen jól érzik magukat egymás társaságában a koncertprogramokban. Brahmsnak mindennapi kenyere volt Bach zenéje, tudós módon tanulmányozta a nagy előd művészetét, a mi tudatunkban pedig ő maga is hatott Bachra: Brahms káprázatos polifóniája, belső szólamainak burjánzó szövedéke hatással van arra, ahogy Bachot hallgatjuk. A koncert első felében Ábrahám Márta és Dobozy Borbála előadásában lesz hallható Bach E-dúr hegedű-csembaló szonátája, ez a nagyszabású kamaramű, amely messze túlnő a műfaji kereteken: nyitótételének nagyszabású gesztusai akár a Máté-passió második részét indító ugyancsak E-dúr kórustételt idézhetik az ember emlékezetébe. Brahms 1864-es G-dúr vonósszextettje, amelyet világklasszis előadógárdával hallhatunk a koncerten, egyfelől lenyűgöző absztrakt zene, amely Bachtól Beethovenen át Mendelssohnig számos nagy szerzővel folytat szakmai dialógust, másfelől azonban mélyen személyes vallomás: a nyitótételben Brahms ifjúkori szerelmének neve van elrejtve az egyik motívumban, a lassú tétel pedig variációsorozat egy olyan témára, amelyet Brahms egy tíz évvel korábbi levelében idézett egy Clara Schumann-nak – élete nagy, rejtett szerelmének – írott szenvedélyes levelében.
A járványügyi helyzetre való tekintettel, közönségünk biztonsága érdekében a koncertre szóló jegyek számát korlátoztuk, hogy az ülőhelyek között meglegyen a megfelelő távolság.
