A koncert műsora a tizenhat éves Mozart zsenge zsenialitásától az érett szerző utolsó befejezett művén át egy egész félidőt kitöltő divertimentóig ível.
A csak vonóskaron megszólaló nyitódarab után a klarinétverseny jól ismert dallamai csendülnek fel, ezúttal brácsán. A szólót a Berlini Filharmonikusok korábbi első szólóbrácsása, a genfi zeneakadémia professzora, Szűcs Máté szólaltatja meg. A hangversenyt olyan kompozíció zárja, amelyre maximálisan igazak a karmester szavai: „fantasztikus életenergia és életerő van benne”.
A koncertet indító fiatalkori divertimento lassútétele a zenetörténet egy különleges pontja: a szekundsúrlódás mint az egyik legkellemetlenebb disszonancia úgy jelenik meg itt Mozart zenéjében, mint a legnagyobb gyönyörűség, így nemcsak örülünk neki, hanem még hálásak is vagyunk az ismétlőjelért, hogy újra hallhatjuk. Ugyanígy hálásak lehetünk Anton Stadler klarinétjátékosnak, hogy megihlette Mozartot, aki neki komponálta a Kegelstatt triót, a klarinétötöst és a klarinétversenyt.
Utóbbit eredetileg basszetkürtre álmodta meg a szerző, ám végül arra a speciális, mély regiszterrel rendelkező hangszerre írta meg, amelynek Stadler a virtuóza volt. A halála előtt alig két hónappal elkészült mű bemutatóját Mozart már nem hallhatta.
A mű ezúttal egy 1802-ben készült brácsaátiratban hallható. A ritkán szólózó hangszer ezt a jól ismert művet is más fénytörésbe helyezi. 1777-ben nem akármilyen névnapi partit tartottak Salzburgban. A Mozart család barátja, Maria Antonia Lodron grófné több zeneművet is kapott Wolfgangtól e jeles alkalomra. Az ünnepi szerzemények között szerepelt egy háromzongorás versenymű a grófné és két Mozart-növendék lánya számára, valamint két divertimento, amelyeket gyakran Lodronszerenádokként is emlegetnek. Talán nem szükséges hangsúlyoznunk, hogy jókedvért és az életerőért érdemes felkeresni ezt a koncertet…
Lehet egy disszonancia ilyen szép és kívánatos? (Mozart: F-dúr Divertimento)
ELŐADÓK:
Budapesti Fesztiválzenekar
Szűcs Máté - brácsa
vezényel: Takács-Nagy Gábor
MŰSOR:
Mozart: F-dúr Divertimento, K. 138
Mozart: A-dúr klarinétverseny, K. 622 (Brácsa verzió)
Mozart: Esz-dúr divertimento, K. 287
