Az opera műfaja Itáliában született Claudio Monteverdi és kortársai műhelyében az 1600-as évek legelején. Néhány év alatt hihetetlen népszerűvé vált, és végérvényesen elválasztotta az olasz zenei élet fejlődését az Alpoktól északra virágzó zenei élettől. Míg Európa nagyobb részében az opera egy volt a fontos műfajok közül, és egy magára adó zeneszerző igyekezett szimfóniát, vonósnégyest, szonátákat, versenyműveket és egyházi műveket írni, addig az olasz zeneszerzők elsősorban operát írtak, és a legtöbbjüknél az egyéb műfajok csak járulékosan voltak jelen. Nem véletlen, hogy az olasz opera több száz év múlva is irányadó volt minden operakomponista számára, és a nem olasz zeneszerzők kemény küzdelmet vívtak, hogy a saját nyelvüket, nemzetüket és hangjukat egyáltalán felvigyék az opera képzeletbeli térképére.
Az olasz századforduló központi alakja Puccini. És hiába érkezett meg Puccini idejében a színházakba is a 20. század hideg lehelete, Puccini pontosan tudta, hogy modernitás ide vagy oda, olasz opera nincs nagy ívű dallam nélkül, így megengedett magának ilyeneket akkor is, amikor az Alpoktól északra már Richard Strauss, Schönberg és Stavinsky próbálgatta az atonalitás szárnyait.
Aki tehát szép zenét, nagy ívű dallamokat és magával ragadó érzelmeket kíván, szeretni fogja ezt a koncertet.Például ezt is: (Puccini: Bohémélet)
ELŐADÓK:
Szegedi Szimfonikus Zenekar
Kriszta Kinga - szoprán
Pataki Adorján - tenor
vezényel: Cser Ádám
MŰSOR:
A fecske:
- Parigi! È la città dei desideri
- Chi il bel sogno di Doretta
- Ma come puoi lasciarmi
Capriccio Sinfonico - részlet
Bohémélet:
- Che gelida manina
- Si, mi chiamano Mimi
- O soave fanciulla
- Quando m'en vo
Preludio Sinfonico
Pillangókisasszony: Vogliatemi bene
Manon Lescaut:
- Tu, Tu amore? Tu?
- Intermezzo
- Sola, perduta, abbandonata
Gianni Schicchi: Oh mio Babbino
Tosca: E lucevan le stelle
