Friedrich Dürrenmatt: A fizikusok
Friedrich Dürrenmatt 1962-ben írt drámája a modern tudományos világnézetek csődjéről szól. A darab cselekménye a felelősség elől a bolondokházába menekült tudósok körül forog, s ez az idegszanatórium tágul őrült világunk szimbólumává, melyben elmebetegek a világ felrobbantásán munkálkodnak, s a „józanok”az őrültek házába menekítik gondolataikat, nehogy embertársaik ártalmára tegyenek.
A Forte Társulat előadásában Dürrenmatt drámáját Térey János, a legmarkánsabb hangú kortárs magyar költő, író fordítja újra, eredeti, lényegre törő stílusával aktualizálja a mű üzenetét: az egész emberiséget fenyegető atomkatasztrófa elleni tiltakozást, a fizikusok emberfeletti felelősségét. A társulat ebben a produkcióban, az előzőekhez hasonlóan, a mozgás (tánc), a zene, a szöveg és annak zenei módon való kezelése által törekszik egy komplex színházi formanyelv megvalósítására, ahol ezen különböző kifejezési eszközök párhuzamos jelenlétükkel, egymást kiegészítve és erősítve szolgálják a készülő előadás nyelvezetét. Térey Jánossal való közös munka terve, hogy a nyersfordítást alapul véve, a próbafolyamat során megszülető szituációkkal párhuzamosan, a mozgás illetve zenei helyzetek közben íródik az előadás végleges szövege.
A társulat több korábbi munkájához hasonlóan ez az előadás is sok helyszínre adaptálható mind a díszlet, mind a jelmez, mind a térhasználat tekintetében.
A darabról:
Friedrich Dürrenmatt: A fizikusok című darabja sok tekintetben vígjátékszerű, de világa és mondanivalója túl van a vidámságon. A tudósnak mint személyiségnek a felelősségét vetette fel, ám ennél tovább jutott, és magáról a modern világról mondott ítélete. Möbius, a főszereplő, rájött a minden elképzelhető felfedezések rendszerének a titkára, és látva, hogy a politika, a gazdaság miként állítja a tudományt egyre embertelenebb célok szolgálatába, önként bevonul az elmegyógyintézetbe, hogy így mentse meg az emberiséget saját felfedezésétől. De véletlenül a lehető legrosszabb bolondokházát választja, és visszafelé sül el elképzelése: a véletlen segítségével épp ő szolgáltatja ki felfedezését. „Csupán az őrültekházában vagyunk szabadok Csak az őrültekházában szabad gondolkoznunk. Odakint a szabadságban a gondolataink robbanóanyagok”. A szabadság a véletlen hatalmának elismerése, vagyis az igazi szabadság annak belátása, hogy nem vagyunk szabadok.
Dramaturg: Garai Judit
Jelmeztervező: Benedek Mari
Díszlettervező: Antal Csaba
Fény: Payer Ferenc
Hang: Kondás Zoltán
Rendező: Horváth Csaba
