Garázsbanda
Író: Vinnai Bandy
Játssza és rendezte: Jankovics Péter, Szabó Zoltán és Vinnai András
Neked is volt a gimiben zenekarod? Hosszú időn át próbálkoztál, de sosem sikerült befutnod? Kíváncsi vagy, mások hogy csinálják? Akkor a Garázsbanda a Te előadásod!
A Dekk Színház produkciója olyan kamaszokról szól, akik rockbandát alapítanak, és arról ábrándoznak, hogy egyszer eljutnak a világ nagy rockszínpadaira, ahol majd százezrek tombolnak előttük. Ám egyelőre ők tombolnak, és az egymás idegeit cincáló fiatalok útja a teljes ismeretlenségből a tökéletes feledésbe tart.
Minden legendás rockzenekar egy garázsban kezdte. A zenészek valamennyien ugyanazt az álmot látták: a garázskapu kitárul, és ők meg sem állnak a Wembley stadionig… vagy legalább a pesterzsébeti Csili Művelődési Központig.
Petya, Zotyesz, és Bandy, a három pattanásig feszült kamasz Pesszárium és egyéb néven rockbandát alapít. Húrokat tépve, egymás idegeit ráncigálva próbálnak kikecmeregni a kamaszkor gyötrelmeiből. Szűk nacikba töltött világfájdalom. Lázadás bármi ellen. Átgondolatlan tetoválások. Tivornya egyetlen sörrel. Fellépések bárhol, bármi áron. Célszerű dallamok.
Egy korszakalkotó zenekar útja a teljes ismeretlenségből a tökéletes feledésbe! Koncertszínház olyan legendás zenekarok dalaival, mint az Épületegyüttes, a Dallamkirályok vagy az Acéldelfin.
A szereplők zenész múltjáról:
Vinnai András: „Középiskola után nekünk is volt egy Vörös brigádok nevű ska zenekarunk, Republic számokat dolgoztunk fel, és egyetlen fellépésünk volt, amire anyámék eljöttek. Ha jól emlékszem, nem is nagyon volt ott más.”
Jankovics Péter: „Kiskoromban rövid ideig csellóztam, később autodidakta módon tanultam gitározni. Beatles-számokat gyakoroltam, és az első pár akkord elsajátítása után feltartóztathatatlanul ömlöttek belőlem a reménytelenül szerelmes dalok. Aztán a suliban egy srác megkérdezte, látva, hogy a székeken dobolok, hogy miért nem megyünk le együtt a pincéjükbe zenélni. Mondtam, miért ne? Így derült ki, hogy a dobolás is érdekel. Az első dobom egy kibelezett hangfal volt, a dobverőim pedig hosszú ceruzák, a végükön szigetelőszalaggal. Minden dalra ugyanazt a ritmust játszottam.”
Szabó Zoltán: „Sohasem tanultam zenélni, így amikor a különféle színházi darabokban mégis ezt kellett tennem, begyakoroltam azt, amit a muzsikusok megmutattak, de fogalmam sem volt, hogy mit csinálok. Három éve elmentem egy dobtanárhoz, gondoltam, választok egy olyan hangszert, amiről a legkevesebb fogalmam van.”
