Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok
(Az előadás hossza: kb. 100 perc, szünet nélkül)
"Amikor két ember találkozik, valójában hat személy van jelen. Kettő, ahogyan látják önmagukat; kettő, ahogyan látják egymást; és kettő, amilyenek valójában.” – William James
Háború van – mindegy, hogy hányadik. Egy katonaszökevény és egy menekült lány bujkál egy gellérthegyi villában. Odakint ellenségek, a házon belül viszont csak egy férfi és egy nő, akik egymásra vannak utalva, akik próbálnak túlélni és megszabadulni a múltjuktól.
Játszanak, hogy eltereljék a figyelmüket a robbantások közeledő zajáról. Eljátszanak mindent és mindenkit; a múltat és a jövőt.
De hol van a határ a játék és valóság között? És mik a játékszabályok a háború közepén?
Szereplők :
Lány: Bodó Edit
Szabó Sára
Széplaki Szilvia
Fiú: Gulyás Ádám
Inoka Péter
Kocsis Fülöp Soma
Látványtervező: Kovács Dorottya
RENDEZŐ: KOVÁCS HENRIETTA
A HöKöm Project előadása.
Az előadás a Karinthy Alapítvány és Karinthy Márton támogatásával jött létre.
Az előadásról:
Karinthy Ferenc Gellérthegyi álmok című darabja mindenkinek ismerős; akár a drámát olvasta, akár a filmet látta. A történetet ismerjük: a háborúban, egy gellérthegyi elhagyott villában találkozik egy menekülő lány és egy szökött katona.
Ez az előadás azonban nem a megszokott módon dolgozza fel a darabot. A társulat egy utazásra hívja a nézőt téren és időn át. Nem számít, hogy hol vagyunk, és melyik háborúban; egy férfi és egy nő találkozása a fontos egy szélsőséges helyzetben.
Az előadás különlegessége, hogy a két szerepet hat színész játssza, a történet három párhuzamos síkon fut, a szereplők három személyiségjegyének kivetülései szerint. A sokszálú játék így a legapróbb reakciókba, érzelmekbe enged bepillantást, a Fiú és a Lány küzdelmének és játszmáinak legelemibb rezdüléseibe. Egymásba úsznak a párok reagálásai, így az eredetinél komplexebb, sokrétűbb értelmezéseket kínál a nézőknek.
Karinthy párhuzamot állít a háborús ellentétek és a férfi-nő párkapcsolat állandó harca között. A szereplők játékokba menekülnek, hogy ne kelljen szembenézniük a valósággal, de az összes játékban önmagukról, egymásról, a személyes fájdalmaikról beszélnek. Eljátsszák a múltjukat és a lehetséges közös jövőjüket.
Az előadás modern feldolgozása mellett megtartja a Karinthy szöveg humorát és klasszikusságát.
