Szöveg nélküli mozgásra, gesztusokra és bábszínházi elemekre építő előadás. Góbi Rita és Somogyi Tamás célja, hogy az időskorra, a magányra és az emlékekkel való szembenézés kérdésére humorral és emberséggel tekintsen, a nézőket pedig elgondolkoztassa arról az életszakaszról, amely mindannyiunk életében be fog következni.
Amikor egy idős embert látunk, vajon el tudjuk-e képzelni, hogy mi mindent élt már át? Milyen lehetett fiatalon? Milyen céljai és lehetőségei voltak, milyen életet élt? Vajon időskori énje tud-e kapcsolódni a fiatal önmagához vagy a test öregedése magával húzza-e a lelket és a szellemet is? Az előadás témái: időskor, magány és az emlékezés.
“Hiszen Góbi tényleg ragyogó előadó, mindent el tud hitetni a nézővel, azonnal megvett engem is a zsebkendőnyi élettérben hol zavartan, hol álmodozva, hol boldogságtól ittasan szöszögő-matató öregasszonyként, csak a szeme volt árulkodó, az csillogott fiatalosan, huncutul. És kópésan, mondanám.” - Králl Csaba, Élet és Irodalom
Rendező: Somogyi Tamás
Zeneszerző: Sáry Bánk
Jelmez és díszlet: Grosschmid Erik
Fénytervezés: Pavla Beranova (CZ)
Táncművész és koreográfus: Góbi Rita
Támogatók: Magyar Művészeti Akadémia, Nemzeti Kulturális Alap, Emberi Erőforrások Minisztériuma,
Műhely Alapítvány, Sín Kulturális Központ, MOHA - Mozdulatművészek Háza / Orkesztika Alapítvány
