Hoffmann meséi a férfiremények meséje. A férfiélet különböző stádiumaiból és azokról szólva. Mese Olympiáról, a bálványról, akit látványa, a bennünk keltett csoda képzete, az idea miatt szeretünk meg, s észre sem vesszük lelketlen, élettelen báb-mivoltát. Mese Antóniáról, a soha el nem érhető lélekről, akinek valódi lénye már a (egy) másik világban van, dalaival is oda vágyva él, tőlünk távol, csak fizikailag közel, lelkileg már sehol. Ő a második elérhetetlenség. És mese Giuliettáról, akit látszólag bárki, bármikor elér, megkap és talán éppen ezért soha senki sem valójában, lelketlen lélekfaló. Mese ez Hoffmann éretlen és valójában céltalan, kiérleletlen vágyairól, akit hiába buktat el sorra az ördögi Lindorf tanácsos óvó, vagy gátló alakja, nem tanul semmiből. Marad, ahogy elkezdte, egy örökké vágyakozó férfi.
Zene / Music: Jacques Offenbach
Társkoreográfus / Co-choreographer: Katonka Zoltán
Dramaturg / Dramaturgy: Réczei Tamás
Jelmez / Costumes: Kiss Julcsi
Zenei munkatárs / Musical assistant: Szalay Eszter
Rendező-koreográfus / Directed and choreographed by Barta Dóra
Napfényben fürdő görög sziget. Mindent körbeölelő csillogó türkiz tenger. Hangulatos tavernák, ínycsiklandó étkek, mavrodaphne… Egyszerűen idilli - tökéletes felkeresni, ott időzni, visszatérni – s persze élni. Donna Sheridan, a független, céltudatos asszony ezt a nem mindennapi környezetet választotta otthonául, és itt született húsz évvel ezelőtt Sophie is, a lánya. Sophie, aki édesanyja szemléletétől eltérően mindig is szenvedélyes szerelemről, hatalmas fehér esküvőről álmodott, elvágyik e csodálatos mediterrán szigetről. A nagy utazást azonban nem egyedül, hanem választottja, Sky oldalán tervezi elkezdeni. Házasságkötésüket mindössze egy apróság árnyékolja be: Sophie szeretné, ha édesapja vezetné oltárhoz, akit azonban nem ismer...