Improvizálunk a Tóték után

“Színdarabot csinálni valahogy régi álmom volt, mert szép, kreatív dolog. De eddig hiányzott a drámám hozzá. Most megvan. Én bányászom a nyersanyagot, de a végső formáját az alkotótársaim fogják megadni, amíg lehet, az én közreműködésemmel. Elfogadom, ha esetleg én már nem látom az előadást. Nagyon szeretném, de ebben a játékban nem a győzelem, a részvétel a fontos.” /Karsai Dániel/

Janikovszky – lánykori nevén Kucses – Éva tizenkét és tizennyolc éves kora között, 1938-tól 1944-ig vezette a naplóját. Negyedik naplófüzetének borítóján ceruzával írva ez áll: „Kizárólag az utókor számára.”

"A szűk völgyekben, a világ nyüzsgésétől távol élő erdélyi emberek, még szoros egységben léteznek a természettel. A dombhajlatokban, völgyekben meghúzódó falvak között fatemplom tornya szökik a magasba, vásárok viselik magukon évszázadok kincseit és összehordott maradványain magyarral, cigánnyal, románnal együtt táncolva élvezi az életet megmutatva az erdélyi paraszti zsenialitás máig létező nyomait..."