Liszt Ferenc az 1830-as években ismerkedett meg vele Itáliában. 1855. június 2-án írta a száműzetésben élő Wagnernak, Zürichbe: „Tehát Dantét olvasod. Az Neked való társaság. –Már régen él gondolataimban egy Dante-szimfónia – 3 tételben: Pokol, Tisztítótűz és Paradicsom – az első kettő csak zenekarra, az utolsó kórussal. Ha ősszel meglátogatlak, valószínűleg magammal hozhatom, és ha nem találod rossznak, engedelmeddel Neked ajánlom.” Fenti levélre válaszolva Wagner azonnal lebeszélte Lisztet a Paradicsom megkomponálásáról, s a kórus alkalmazásáról. A tanácsot Liszt részben megfogadta: a mű két tételes. A Paradicsom helyett Istent dicsőítő latin himnusz, női karra írt Magnificat kapcsolódik a Purgatóriumhoz.
Az I. tétel címe: Inferno. Lisztnek különleges, zseniális érzéke volt a pokoli látomások, a sátáni irónia zenei kifejezéséhez. A haláltáncok, Mefisztó-portrék egészen haláláig legnagyszerűbb alkotásai. Közéjük tartozik ez a Dante nyomán, nagy drámai erővel festett Inferno is.
(Hamburger Klára írásából)
Zene: Liszt Ferenc
Fény: Stadler Ferenc
Díszlet/jelmez: Molnár Zsuzsa
