A kérdés csupán az, vajon ma mennyire hiteles és valóságos az a világ, amelyre az ő képzelete vágyik, és amelybe erőszakos módon magával rántja környezetét és minket, nézőket is. A vágyott és a valóságos világ közötti űrben tengődő szereplők viselkedésében nem csupán Molière, hanem saját világunk keserű igazságkeresése is visszaköszön.
Keresztes Attila rendezőként vígjátékaiban folyamatosan visszatér azokhoz a kérdésekhez, amelyek Molière műveiben rendszeresen megfogalmazódnak: létezhet-e tartós összhang az emberek között? Mit tesz ezért a művészet és maga a színház? Hogyan működik a konvenciók által vezérelt társadalom, és hogyan helyezi el magát ebben az ember? Mi történik, ha disszonancia jelenik meg az egyénben a társadalmi elvárások és önnön vágyai közt? Az előadás ezekre a kérdésekre keresi a választ a színház sajátos eszközeivel.
„Az biztos, hogy korhűnek cseppet sem mondható a debreceni előadás, de nincs is rá igényünk. Egy ízlésesen modernizált darabot láthatunk, amely éppen nekünk készült. Az egész estés felhőtlen jókedv garantált. Az előadás nem szenved hiányt életigazságokban, de ezeket nem is tolja az arcunkba. Mindenki csak annyit visz haza belőle, amennyi tényleg neki szól. Nem akarja eldönteni, hogy mit kellene éreznünk, mégis megmutatja, hogy milyenek is vagyunk mi, gyarló emberek. Az Úrhatnám polgár nincs térhez és időhöz kötve. A világ változik, az emberek ugyanolyanok maradnak. Ezért halhatatlan Molière. Ha ma is aktuális a tizenhetedik századi komédiája, akkor újabb három-négyszáz év elteltével is az lesz. Kicsiknek és nagyoknak szívből ajánlom a Csokonai Nemzeti Színház előadását, nevessünk együtt a saját esendőségünkön. Vigyázat, újranézős lesz!”
Hreskó Anita – a Kortarsonline.hu oldalon megjelent kritikájából
Világirodalmi Klasszikusok Fesztiválja
J. B. Molière – J. B. Lully: Úrhatnám polgár
A Csokonai Nemzeti Színház előadása
Szereposztás:
Jourdain úr – Pindroch Csaba m.v.
Jourdainné, a felesége – Varga Klári
Lucie, a lányuk – Berkó Boglárka e.h.
Nicole, a szolgáló – Balázs-Bécsi Eszter
Cléonte, Lucie szerelme – Csata Zsolt
Covielle, az inas – Sorbán Csaba m.v.
Doriméné grófnő – Tolnai Hella
Dorante gróf – Mercs János
Zenetanár – Kránicz Richárd
Tánctanár – Bari István Péter e. h.
Harcmester – Bolla Bence
Filozófia tanár – Vranyecz Artúr
Szabó – Gelányi Bence
Szólista – Nagy Kíra
Közreműködik a Lautitia Gyermekkar
Zenekar: Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar hallgatói
Táncosok:
Tóháti Szilvia Klaudia, Kohári Boglárka, Ötvös Eszter, Juhász Vanda, Horváth László, Somogyi Zita
Alkotók
Ügyelő: Nagy Fruzsina
Súgó: Lezó Ádám
Rendezőasszisztens: Benedek Tímea
Díszlettervező: Fodor Viola
Jelmeztervező: Bianca Imelda Jeremias
Zeneszerző: Boros Csaba
Koreográfus: Katona Gábor
Rendező: Keresztes Attila
