A mi drága barátunk és kollégánk, Pesitz Mónika (1976-2024) színművész az életigenlés megtestesítője, a tragédia humorba oltásának nagymestere volt.
Pályája egyik korai, meghatározó szerepét nálunk játszotta 2004-ben, majd húsz évvel később, 2024-ben a Magyarországi Szerb Színház előadásában lépett fel utoljára. Felejthetetlen alakítás volt mindkettő. Utóbbiban már súlyos betegen, de végtelen méltósággal és derűvel állt a színpadon. Emléke előtt mindenekelőtt azzal a drámával tisztelgünk, mely az ő küzdelmét dolgozza fel, s amelyet ő maga mondott tollba élete utolsó heteiben.
Hiszünk benne, hogy a monodrámává transzformált bátor énélmény nyitottabbá tesz minket e tabutéma iránt, a vele küzdőkben a “nem vagy egyedül” gyógyító érzését, a többiekben a megértést erősíti.
A betegségről való párbeszéd mára megkerülhetetlenné vált. Beszéljünk hát róla őszintén és kendőzetlenül az emberiség egyik legszakrálisabb terében, a színházban.
Szereposztás:
Mónika - Lacko Alisa
Közreműködők:
Dramaturg - Topolcsányi Laura
Fordítás szerbre - Csernik Árpád
Rendező - Kargina Anasztázia
Zeneszerző - Popović Dragović Irena
Jelmeztervező - Bakos Boglárka
Technika - Látó Márkó
Szerb nyelvű előadás
JEDNOROG
Istinita životna priča
Naša draga prijateljica i koleginica, glumica Monika Pešic (1976–2024) bila je oličenje životne afirmacije i majstor spajanja tragedije sa humorom.
Kod nas je 2004. godine odigrala jednu od ranih, ključnih uloga svoje karijere, a zatim dvadeset godina kasnije, 2024. godine, poslednji put je isto nastupila u predstavi Srpskog pozorišta u Mađarskoj. Obe su bile nezaboravne uloge. U ovoj drugoj stajala je na sceni teško bolesna, ali sa beskrajnim spokojom i dostojanstvom. Pozvani smo da sačuvamo sećanje na nju, pre svega dramom koja obrađuje njenu borbu, i koju je ona diktirala u poslednjim nedeljama svog života.
Verujemo da nas hrabro iskustvo pretvoreno u monodramu čini otvorenijima za ovu tabu temu, jača isceljujući osećaj „nisi sam“ kod onih koji se bore i razumevanje kod drugih.
Razgovor o bolesti je postao neizbežan. Hajde da o tome razgovaramo iskreno i otvoreno u jednom od najsvetlijih prostora čovečanstva: u pozorištu.
Igra: Alisa Lacko
Dramaturg: Laura Tapolcsanyi
Prevod na srpski: Arpad Csernik
Režija: Kargina Anastasija
Kompozitor: Irena Popović Dragović
Kostimograf: Boglarka Bakoš
Technika: Marko Lato
Køb Billetter
