JOKER
Nem túlzás azt állítani, hogy egy instant klasszikussal van dolgunk.
A JOKER megnyerte a fődíjat, az Arany Oroszlánt a Velencei filmfesztiválon, ami egyrészt nemhogy képregényfilmeknek, de egyáltalán bármilyen hollywoodi stúdiófilmnek is ritkán jön össze; másrészt ez általában már az Oscar előszobája - Joaquin Phoenix jelölése borítékolható, aki nem mellesleg 23 kilót fogyott a szerep kedvéért.
Persze fontos definiálni azt, hogy ez mennyire is képregényfilm: valójában sokkal több köze van Martin Scorsese olyan klasszikus bűnügyi drámáihoz, mint az ALJAS UTCÁK, vagy a TAXISOFŐR (Robert De Niro ezúttal is tiszteletét teszi); és sokkal kevesebb olyan akciódús eposzokhoz, mint a SÖTÉT LOVAG.
A karakter utolsó komolyan vehető inkarnációját ez utóbbiban láthattuk (Heath Ledger Oscar-díjas alakításában), és azóta is hivatkozási alap, tehát a lecke fel volt adva. Ugyanakkor a Bűn Hercegét címszerepben, főszereplőként még soha nem láthattuk a nagyvásznon, pláne ennyire korhatáros (R-rated) keretek között. A DC Extended Universe-hez ennek most túl sok köze nincsen, ezt támasztja alá az is, hogy a történet a 80-as évek New Yorkjában játszódik, és a karaktert nem készen kapjuk: polgári nevén Arthur Fleck, a tömegben is magányos komikus emberi kapcsolatot keres. Miközben a város graffitikkel tarkított utcáit rója, két maszkot is visel: az egyiket a munkájához, hiszen bohócként dolgozik. A másikat viszont nem tudja lemosni – azt azért öltötte magára, hogy be tudjon illeszkedni a társadalomba. Amikor kamaszok zaklatják az utcán, belekötnek a metrón vagy egyszerűen csak a munkatársai szórakoznak vele, még jobban eltávolodik a környezetétől. Fokozatosan magába szippantja az elképesztő és rémisztő mélység, ahonnan már nincs visszaút…
