A film fogadtatása is ellentmondásos: Európában megbukott, Amerikában rajongtak érte. Itt a lehetőség, hogy most, 2021-ben újabb értelmezéseket vetítsünk bele.
A Júlia és a szellemek értelmezését ráadásul az is bonyolította, hogy ez Fellini első egészestés színes filmje. A színes film pedig egészen más nyelv, mint a szürke árnyalataiból építkező. Pláne, ha a történet meghatározó részei az álmok, az emlékek, a látomások. A szereplők vad, szélsőséges, szürreális kosztümöket viselnek - a kalaporgiáról nem is szólva. Különösen izgalmas, hogy Fellini sajátságos, színekben tobzódó „csendéleteket” illeszt a történetbe: virágok, gyümölcstálak, paprikafűzés. Tegyük hozzá gyorsan: a színes film ekkoriban már nem számít műszaki újdonságnak. (Hollywoodban már 1938-ban elkészült az első egészestés színes játékfilm, 1950-ben nálunk a Ludas Matyi.) Csakhogy egészen más színes valóság-lenyomatokat készíteni, mint olyan filmet, amelyben a színek jelentésrétegeket hoznak létre. A „szellemek Júliájának” ruhatára ugyanis attól válik izgalmassá, feszültté, hogy szembeállítható az őt körülvevő játszó személyek gardróbjával. Mivelhogy ezek a karakterek mind-mind a maguk módján próbálják a maguk utcájába terelni a magányába dermedt/beletörődött asszonyt. Szóval nem érdemes feltenni a tapintatlan kérdést: miről szól ez a film? Attól függ, honnan, hányfelől közelítjük meg. Tessék, rajta!
Olasz nyelven, magyar felirattal.
A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.
Rendező: Müpa
házigazda: Réz András
