#kedvesZsámbék!
SZÍNHÁZ-TÖRTÉNET-KLASSZIKUSOK
Juhász Gyula: A színész halála
Alszik. A maszkja már halotti maszk,
Mely némán a nagy semmiségbe dermed,
Nem fog jelezni már vágyat, vigaszt,
Töprenkedést és tomboló szerelmet.
Száz arca volt. Mindig más, mindig uj,
Övé volt minden mosolygás, kesergés,
Most minden arc szelíden elsimul
S az arcon nem marad többé jelentés.
Ez az igaz. Most ő maradt maga.
A deszkák fénye mind elhamvadott.
Négy deszka közt az örök fény ragyog.
Ez az igaz. Ő eltalált haza,
Hol nincs zaj, taps, szín, álgyász, álvigasz,
Ahol örökké minden egy s igaz.
Egy csodás nyáreste színházról, legendákról, híres versmondások és híres versek, nagy alakok megidézve-felidézve.
Különleges, meghitt esték, ahol irodalom és zene segíti egymást a színpadon, ahol nagy magyar színészek és zenészek és nagy magyar költők személyisége és gondolatai találkoznak és hoznak létre feledhetetlen pillanatokat, amiket még sokáig magunkkal vihetünk.
A #KedvesZsámbék! estek ízét emellett a sok kedves és spontán pillanat adja, az összenevetések, egy nem várt asszociáció vagy éppen verscsere. A #KedvesZsámbék ettől kedves, mert emberi, mert a pillanatban születik és mert nem várt szerzőket és műveket tesz befogadhatóvá a közönség számára.
Előadók: Wunderlich József, Hajdu Steve, Csuja Imre, Dresch Mihály
