Két egyszerű történet: egy vadőr, egy nő, tehát egy nő és egy vadőr története, akiknek addig szigorúan szabályozott élete egy ponton túl folytathatatlanná válik, mely folytathatatlanság felismerése, a felismerés tragédiája és a tragédia végkimenetele adja a történet gerincét – mese felnőtteknek hattyúnyakról, várúrnőről, kegyelemről, annak nélkülözéséről, nélkülözhetetlenségéről.
A vakáció nem indul mindenki számára felhőtlenül: Péterke, a Vadliba őrs egyetlen lány tagja betegágyba kényszerül. Barátai azonban nem hagyják, hogy unatkozzon – szó szerint cirkuszt alapítanak, hogy feldobják a nyarát. Állatkerti hajsza, magnóval rögzített oroszlánüvöltés, Lópici Gáspár, a plakátragasztó – és persze Bagaméri, a fagylaltos, aki a fagylaltját maga méri.
A háború mindent elvett tőlük – az otthonukat, a családjukat, a gyermekkorukat. Bandába verődve, éhesen és fázva járják az utcákat, hogy valahogy túléljenek. Mégis kapaszkodnak az életbe.