Kertész a Kaddis gyönyörű, költői monológjában arra a felismerésre jut, hogy lehetetlen egy olyan világban gyermeket vállalni, ahol át kellett élni a holokauszt borzalmait. Így válik a saját múltunk mély és pontos elemzése a jövőnk lehetetlenségének felismerésévé. Lukács Sándor feledhetetlen alakítása és Kertész elképesztő szövege segít abban, hogy szembe tudjunk nézni az emberiség egyik legnagyobb tragédiájával, és egy új szemszögből tekintsünk a holokauszt tragédiájára és annak az utókorra gyakorolt hatására.
Felolvassa: Lukács Sándor
Dramaturg: Cseh Dávid
A rendező munkatársa: Zewde Eszter
Rendezte: Vörös Róbert