Mozart 1779-ben megjelent, otthonos, hangulatos, alapvetően kamarazene-fogantatású B-dúr (K.319) szimfóniájával kezdjük kirándulásunkat a "kürthallás" megszerzésére. A szimfóniába simuló, szerény de gyönyörű fényt adó, az olykor orgonapontot vagy témafejet megszólaltató kürt búvópatakként fonja egységbe e gyönyörű darabot - hallhatóan jelenik meg de mégis tökéletesen eggyé olvad a harmóniával. Háttér és fény, stabil hangfreskó-alap, még a virtuóz záró tételben is különleges, áttört, finom, nemes ragyogás - avagy mit tesz egy csipetnyi kürt, ha mesteri kézben, mértékkel alkalmazva ízesíti vele szimfóniája háttereit a salzburgi mester.
Ezt követően két darab erejéig Franz és Richard Strauss családjánál vendégeskedünk, ahol a kürt, sőt a kürtverseny kihagyhatatlan, már csak atyai hagyomány okán is, elvégre Franz Strauss korának legendás kürtszólistája volt, a híres kritikus Bülow mint a kürt Joachimját emlegette. 1865-ben, 43 évesen komponálta opusz 8-as kürtversenyét, ezt a gyönyörűen áramló, dallamos, világos tagolású zenét, melyben a zenekarral párbeszédet folytató, éneklő, romantikus kürt iskolapéldáját hallhatjuk, olykor izgalmas állásokkal ugyan, de végig tiszteletben tartva kürt és zenekar külön álló, egymásra reflektáló, egymás gondolatait tovább fűző klasszikus viszonyát.
A fiú, Richard Strauss, a későbbi nagy opuszok, a Don Juan, az Alpesi szimfónia alkotója még alig múlt 20 esztendős, amikor 1883-ban befejezte első kürtversenyét. Atyjához hasonló, ekkor még szinte az ő stílusát folytató, de érezhetően bonyolultabb, a kürtöt és zenekart állandó egységben kezelő darabjában a Mendelssohn-i ízek ellenére már ekkor érződik a későbbi nagy zeneszerző egyénisége. Ragyogó, szinte a későbbi Alpesi szimfónia kürt-hangulatát idéző kezdés, izgalmas belső harmóniák, technikás szólamvezetés, virtuóz kóda - s mindehhez a Franz Straussra is jellemző nagyívű dallamok jelenléte, a romantikus, valóban kürtöt kívánó tág hangterek megteremtése... - kürtversenye méltó de egyben fejlettebb folytatása is atyja munkásságának.
Hangversenyünk befejezéseként Aram Hacsaturján színpadi műhöz, Mihail Lermontov: Álarcosbál c. darabjához írt, majd később - hasonló címen sikeressé vált - önálló szvitté formált opusza csendül fel. Az 1944-ben befejezett, öttételes mű remek példája a kürt sokoldalú alkalmazásának. A Mazurka tételszerű tömb-kürtjei, a Románc-ban felsejlő távoli "fény-kürtök" hatása, vagy a záró Galopp tétel virtuóz, elképesztő háttér-kürtszólamai teljessé teszik képünket az est hangszeréről: a kürtről, a bécsi klasszikus, a romantikus, végül a negyvenes évek közepének posztromantikus, örmény-orosz színpadi zenei eszköztára segítségével.
Műsor:
W.A.Mozart: B-dúr szimfónia K.319
F. Strauss: Kürtverseny op.8
R. Strauss: Kürtverseny Nr.1 op.11
Hacsaturján: Álarcosbál szvit
Közreműködik:
Ember Dániel – kürt
Kodály Filharmonikusok Debrecen
Vezényel: Káli Gábor (Nürnberg)
