Verdi huszonhét évesen elhatározta: soha többé nem ír operát. Szakmai és magánéleti mélyponton volt: A pünkösdi királyság megbukott, majd eltemette két kisgyermekét és végül feleségét is. Ebben az időszakban ügynöke rábeszélésére volt hajlandó csak elolvasni a Nabuccót. 1842 tavaszán már egész Milánó a „Va, pensiero...”-t dúdolta. Az opera középpontjában egy történelmi korszakváltás áll: megváltoznak az értékrendek.
A Bohemian Betyars és a Parno Graszt együttműködése már évek óta tart, és egy egyedülálló zenei fúziót hozott létre, amely a magyar zenei szcéna egyik legérdekesebb és legszerethetőbb kollaborációjává vált. A két zenekar különleges stílusokat képvisel: a Bohemian Betyars a folk-punk, világzene és balkáni hangzás keverékével, míg a Parno Graszt a tradicionális cigány népzenét képviseli.
1940-ben a budapesti Operettszínházban bemutatóra készülődtek. Eisemann Mihály legújabb művét vitték színre, főszerepben Kiss Manyival. Az előadás elkezdődött és egyszer csak Kiss Manyi hangja töltötte be a teret: „Jaj de jó a habos sütemény…”
Ugye, hogy ismerős? A szavakkal együtt rögtön bekúszik a dallam is. Eisemann darabja nem egy klasszikus operett, nincs hatalmas énekkara és tánckara. Amije viszont van, az a fülbemászó dallam és a magával ragadó történet Bán Sándor tenoristáról és az őt bálványozó bakfisokról.
A különleges hangulatú musicalremek hazai története során mindössze második alkalommal, eredeti koncepcióban került színre a Szegedi Szabadtéri Játékokon, és egy…