Légrádi Gergely: Fekete-fehér
Játssza: Göttinger Pál
Látvány: Fekete Anna
A rendező munkatársa: Kovács Henrietta
Hang: Balázs Krisztián
Rendezte: Ujj Mészáros Károly
Stefan Zweig Sakknovella c. kisregénye alapján.
Egy hajóút – hosszú utazás. Van idő mesélni, van idő játszani. Úgy tűnik, barátaink – a Mesélő, Dr. B., Czentovic a sakkvilágbajnok, és persze a skót bányamérnök, McConnor – pont ezt teszik.
Egy hotelszoba – akár egy börtön cellája. Van idő mesélni, van idő játszani. A magányos fogoly megpróbálja minden áron ép elmével túlélni az új hatalom pusztító elnyomását. A végeláthatatlan kihallgatásokat. Hogyan segíthet mindebben a sakk? Hol kezdődik a játékszenvedély és hol válik őrületté? Csak úgy sorjáznak a játszmák, amelyeket le kell játszani, úgy önmagával, mint a másik színnel és a hatalommal.
Tessék beszállni. A hajó hamarosan kifut. Ahogy a gondolkodási idő, amely a következő lépés megtételére rendelkezésre áll. Szóval? Beszáll? Leül? És lép végre-valahára?
Göttinger Pál gondolatai az előadás kapcsán: „Bár elsősorban rendező vagyok, a pályám eleje óta mindig játszottam is – általában cinikus, vicces, önironikus szereplőket, többször kisebbeket, mint nagyobbakat. Azért jött jól most ez a feladvány, mert ezt a szereplőt nem lehet elviccelni, nem lehet idézőjelbe tenni, eltartani. És megfogalmazni sem lehet máshogy, mint úgy, hogy személyessé teszem: azaz sok évnyi nevettetés után most a saját sarokba szorítottságomról, kétségbeesésemről kell beszélnem ahhoz, hogy Dr. B. életre keljen – és ha ügyes vagyok, mindannyiunkéról. Egy tragikus, szelíd szavú, tönkretett, de a belső iránytűjét féltőn karbantartó hős… mit akarhatnék még. Nagyon szeretem játszani őt – és drukkolok neki.”
A Most Feszt 2022 Legjobb monodráma díjas előadása
