A Liszt Ferenc Kamarazenekar soproni hangversenyének első félidejében a bécsi klasszika jeles mestereinek műveit hallhatja a közönség. Elsőként a kiváló hegedűművészként és karmesterként ismert, az 1760-as évek második felében Patachich Ádám püspök szolgálatában Nagyváradon működött Karl Ditters von Dittersdorf hangulatos F-dúr szerenádja csendül fel. Ugyancsak a 18. század szórakoztató zenéjét képviseli Mozartnak az itáliai utazások során megismert opera buffa hatásáról tanúskodó, 1772-ben komponált B-dúr divertimentója. Egészen más világot képvisel a Kreutzer-szonátának, Beethoven 1803-ban hegedű és zongora egyenrangú együttesére szánt nagy kamaraművének zárótétele: a tarantella-jellegű, csillogóan virtuóz finálét ezúttal Tfirst Péter ragyogó átiratában szólaltatja meg a zenekar. A hangverseny második félidejében a vonószenekari repertoár egyik alapműve, Csajkovszkij 1882-ben bemutatott négytételes, reprezentatív, karakterek sokaságát felvonultató, többek között az orosz népzenéből is merítő Vonósszerenádja hangzik el. A Liszt Ferenc Kamarazenekar művészeti vezetője Várdai István gordonkaművész, koncertmestere Tfirst Péter hegedűművész.
