„Ha olyan zenét írtam is, ami eljut az emberekhez, nem csak a szórakoztatás volt a célom… Szerettem volna meghódítani a szívüket és behatolni a lelkükbe”, írta Lehár Ferenc. A víg özvegy, minden populáris vonzereje ellenére valójában forradalmian lélektani kompozíció. Keletkezésének évében, 1905-ben, amikor Richard Strauss Saloméjának főhőse egy pszichopata, és Schönberg a társadalom szellemi széthullásának ábrázolására alkalmas új zenei nyelv megalkotásán fáradozik, Lehár náluk szubtilisebb „analitikusnak” bizonyul: megfejti Bécs titkát, az ellenállhatatlan táncdallamok rabjává váló városét, méghozzá olyan hatásos zenével, hogy ahogy mondják, Strauss is, Schönberg is irigyen csettintett hozzá. Az operett dallamaiból bőven merítő nyitány – ami csak a 400. előadás alkalmából íródott! – furcsa módon alig-alig hangzik el az operettszínházakban. Szintén ritkán hallható a mester virtuóz fiatalkori romantikus Concertinója, amit 1888-ban, prágai hegedűtanulmányai idején komponált. Versenymű, de kettősverseny Kondor Ádám A csalogány és a rózsa című háromtételes kompozíciója fuvola és klarinétszólóval, címe a klasszikus iráni szerelmi költészet visszatérő motívumára, a csalogány és a rózsa örök szerelmére utal. Sorozatunk címére gondolva, kétszeresen is „magyar kincs” Dubrovay László Szerelem, szerelem című zenekari dalciklusa, amely a 200 éve született Petőfi előtti tiszteletteljes főhajtás. A címadó vers mellett a költő kevésbé ismert, népdal hangvételű szerelmes verseiből válogatott a zeneszerző.
