Halk húrok
Mahan Esfahani csembalóestje
Tallis: Felix namque
Berio: Rounds
Rameau: Les tendres plaintes
Rameau: Le lardon – La boiteuse
Rameau: L'entretien des Muses
Rameau: Les cyclopes
Cowell: Set of Four
Srnka: Triggering
J. S. Bach: 3. (a-moll) partita, BWV 827
Mahan Esfahani (csembaló)
„…a clavecin[t a maga] idejében aligha hurcolták koncertpódiumra; ez a vékonyhangú szerszám specialiter kamarahangszer volt, melyet csak kamarában, azaz szobában használtak. Ha tehát valaki azt kifogásolja, hogy a kamarának teremmé való bővülésével a hangzás is arányosan megnövekedett, kifogásait azzal kellene kezdenie, hogy a tér bővítését helytelenítse, amivel azt nyilatkozná ki, hogy Rameau, Couperin, Scarlatti és Bach nem valók hangversenyterembe.” Bartók Béla idézett, eredetileg 1912-ben megjelent A clavecinre [csembalóra] írt művek előadása című cikke óta sok víz lefolyt a Dunán: a 20. század közepén létrejött historikus előadói gyakorlat elterjedésének köszönhetően a korhű hangszerek – így a csembaló – „koncertpódiumra hurcolása” polgárjogot nyert, sőt, új művek is születtek a korábban csak a zongora tökéletlen ősének tekintett hangszerre. Mahan Esfahani küldetésének tartja, hogy a csembalót szólóhangszerként minél szélesebb körben elfogadtassa. Misszióját a világ legnagyobb hangversenytermeiben előadóművészként, a BBC Radio 3-as és 4-es csatornáján műsorvezetőként, a Guildhall School of Music falai közt pedig tanárként teljesíti. Az iráni-amerikai művész nemcsak budapesti hangversenyével, hanem lemezfelvételeivel is bizonyítja elkötelezettségét mind a régi-, mind az új zene mellett.
