Marc Chagall 1922-ben írt "Életem" című könyve egyszerre napló, amelyben élete három első évtizedének eseményei követhetők nyomon, egyszerre környezetrajz Vityebszkről, ahol született, illetve egyfajta önvallomás is, amely segít a festményeit értelmezni. Kevés olyan művész van, akinek olyan szorosan összekapcsolódott volna a művészete az életével, mint Chagallnak. A művész alkotásait ugyanis alapvetően önéletrajzi elemek határozzák meg, így általuk megismerhetjük a gyermekkorának a helyszíneit, a szerelmét, a szülővárosát, Szentpétervárt, Párizst és New Yorkot, de mindemellett készültek munkái Görögországban és Izraelben is. A művész stílusa nem besorolható egyetlen irányzatba vagy stílusba sem, ellenben ő különösen nagy hatással volt a későbbi szürrealista és expresszionista irányzatokra. Meseszerű fantáziavilága és emlékképei mind-mind szimbolikus jelentőséggel bírnak, mindemellett pedig formatervezőként, szobrászként, színházi díszlet- és ólomüvegtervezőként is kiemelkedő mester volt. „Ha adok valamit, önmagamat adom” - foglalta össze Marc Chagall az ars poétikáját, ami szépen összecseng a különleges és bájos életművével. Erről a szeretnivaló, valóság és álom határán álló életműről mesél Bán Blanka művészettörténész az előadásában.
Le livre de Marc Chagall "Ma vie", écrit en 1922, est à la fois un journal des trois premières décennies de sa vie, un portrait de la région de Vitebsk où il est né et une sorte d'auto-confession qui nous aide à interpréter ses peintures. Il existe peu d'artistes dont l'art est aussi étroitement lié à leur vie que celui de Chagall. Les œuvres de l'artiste sont essentiellement autobiographiques et nous donnent un aperçu de son enfance, de ses amours, de sa ville natale de Saint-Pétersbourg, de Paris et de New York, mais aussi de son travail en Grèce et en Israël. Le style de l'artiste ne peut être classé dans aucun mouvement ou style particulier, mais il a particulièrement influencé les mouvements surréaliste et expressionniste ultérieurs. Ses fabuleuses peintures fantastiques et commémoratives sont toutes symboliques, mais il était également un maître du design, de la sculpture, des décors de théâtre et des vitraux. "Quand je donne quelque chose, je me donne moi-même", c'est ainsi que Marc Chagall résumait sa poétique de l'art, qui résonne merveilleusement avec son œuvre unique et charmante. Blanka Bán, historienne de l'art, parlera de cette œuvre d'art, qui est une œuvre d'amour, à la frontière entre la réalité et le rêve.
