Előadják: María Pagés, Julia Gimeno, Almudena Roca, Marta Gálvez, Ariana López, Rafael Ramírez, Juan Carlos Avecilla, Ciro Ortín, José Ángel Capel
Közreműködik: Ana Ramón, Cristina Pedrosa – ének, Rubén Levaniegos, Isaac Muñoz – gitár, David Moñiz – hegedű, Sergio Menem – cselló, Chema Uriarte – dob
Dramaturgia, szöveg: El Arbi El Harti
Látvány: María Pagés, El Arbi El Harti
Díszlet: Eduardo Moreno
Jelmez: María Pagés
Hang: Albert Cortada, Kike Cabañas
Fény: Dominique You, Pau Fullana
Ügyelő: Octavio Romero
Dekoratőr, öltöztető: Taller María Calderón
Koreográfus: María Pagés
Rendező: María Pagés, El Arbi El Harti
„Mindenki tudja, hogy a tánc géniusza María Pagésban él – ehhez kétség sem fér. Ő azonban ennél sokkal-sokkal több: amikor táncol, mindent megmozgat maga körül, előadása után sem az ég, sem a föld nem marad ugyanolyan, mint előtte” – mondta a Nobel-díjas portugál író, José Saramago. A világhírű sevillai táncos új és friss impulzusokkal gazdagította a flamenco tradícióját, kortárs és élő művészeti nyelvként tekint e kultúrára és hagyományra. Munkáit a költészet és a zene köré építi, John Lennontól Verdin át Paco de Lucíáig sokféle forrásból merít ihletet.
Az Óda az időhöz a múlandóságról, az állandóságról és az örökkévalóságról mesél, derűsen, tabuk nélkül, ugyanakkor mély átéléssel. „Sorsunk nem a valószerűtlensége miatt irtóztató” – írta Jorge Luis Borges, és ezt vallja María Pagés is. „Azért irtóztató, mert visszafordíthatatlan és vastörvényű. Az idő anyagából vagyok. Az idő folyó, mely magával ragad, ám én vagyok az a folyó.”
Kup bilet
