Mindig velem leszel
Lírai vallomás a szeretetről, az emlékezetről és a lélek kitartásáról. A zenés történelmi mű azokról szól, akik megélték a háborút, és azokról, akik ma emlékeznek rájuk. Rámutat arra, hogy a legsötétebb időkben is van fény, amely velünk marad. Két énekes és két mesélő, a szerelmesek története és a táncosok mozdulatai idézik meg a múlt árnyékát. Ének, tánc, lírai szövegek és történelmi képek fonódnak össze érzelmekben gazdag felejthetetlen estévé.
Ez egy kivételes előadás, kivételes műfaja.
„Velünk megtörtént a csoda, csak éppen nem lehettünk ott.”
Alkotók:
Besenczi Árpád Jászai díjas
Mihály Péter
Kováts Dóra
Bot Gábor
Debrei Zsuzsanna
Mikita Zsuzsanna Lilla
Mrakovics Norbert
Máriás Zsolt
Asszisztens: Moravetz Kíra
Színpadkép: Bényei Miklós
Jelmez: Molnár Gabriella
Karmester: Máriás Zsolt
Koreográfus: Halmi Zoltán
Producer: Moravetz-Somogyvári Andrea
Zeneszerző: Bozó László
Írta és rendezte: Moravetz Levente
Rólunk írták:
„Mindig velem leszel” – a szeretet és emlékezet lírai vallomása.
„Mindig velem leszel” – kamarajáték a fényről, amely túlél minden sötétséget.
A „Mindig velem leszel” nem a háborúról szól, hanem az emberről. Moravetz Levente, ahogy tőle már megszoktuk történelmi műveinél, a múlt árnyékából emeli ki a szeretet és az emlékezet fényét, s ezzel olyan színházi élményt teremt, amely egyszerre intim és közösségi.
A hangsúly mindig az emberi sorsokon, a kitartáson és a szereteten van. Így tesz most is. Az urivi áttörés napján műsorra tűzött zenés történelmi játék, különös súlyt kap: nem pusztán történelmi emlékezés, hanem közös tanúságtétel arról, hogy a lélek a legsötétebb időkben is képes fényt őrizni. A II. Magyar Hadsereg sorsát feldolgozó alkotás műfaja, igazából meghatározhatatlan. Dokumentum?
Is. Színmű? Is. Musical? Akár. Táncjáték? Ha akarjuk. Családi indíttatású történet? Feltétlenül. De miért kell mindennek skatulyát keresni. Nézni kell.
Mert érdemes.
„BéBé”
Facebookkon megjelent kritikák
A Moravetz Produkció és a Hevesi Sándor Színház a második magyar hadsereg emlékének tiszteletére gyönyörű produkciót hozott létre Zalaegerszegen.
Volt egy seregünk! Valós borzalmakba enged betekintést, fájdalmas tényeket közöl, melyeket a csodás dallamok sem tudnak elfedni és még a szerelmi szál sem boldoggá tesz, hanem gyötrelmes szépséggel a lélekhez szól. Egy érzelmi hullámvasút, melyet érdemes figyelni, hiszen a történelem olyan pillanatait
ismerhetjük meg, amiről nem beszéltünk...
….ha valaki fél a múlt igazságától, és inkább romantikára vágyik, a plakáton is szereplő levél történetébe nyerhet bepillantást, ami olyan csodát ismertet, amire vágyunk. Csak nem egészen így….
…Cikáznak a gondolataim és hirtelen tör rám minden érzés, amit az előadás kiváltott belőlem. Ez a mély mondanivaló, ez a rengeteg érzelem közelebb áll hozzám mint a gigantikus produkciók….
Ez a káosz díszlet melyben beszél még a képkeret is.. a tánc, ahogy egy mozdulat, egy alak, egy gesztus ellentétet alkot a zenével... a dübörgésben a lágyság, a magányban a páros tánc... a koreográfia magával ragad. A letisztult jelmez, mely nem vonja el a figyelmet és a hangulatot még tetézi is... csoda
egységben van minden mindennel. Tökéletes összhang van a próza és a zene között, ahogy a "mesélők" és az énekesek elvezetnek minket a behívótól a nagy találkozásig, miközben a szereplők előttünk élik át azt, mik a tények mögött megbújnak.
A művészek csillogó tekintete olyan őszinte mint a produkció maga, aminek üzenete fájdalma és szépsége mindenkit megérint. Mindenkit másért és másként.
Ami tény: méltó emléket állított Moravetz Levente ezzel a gyöngyszemmel a seregünknek. Köszönöm, hogy megírta, hogy megrendezte, a Hevesi Sándor Színháznak köszönöm, hogy bemutatta. Félgömbnek pedig, hogy mindezt segítette.
